Tényleg ennyire ciki lenne, hogy ilyen volt a legény-/leánybúcsúnk?

Akkor rajtunk a férjemmel még jobban meglepődnének a kedves kollégák, mivel mi egyáltalán nem akartunk se legény, se lánybúcsút. Az erőszakoskodóknak meg lehet mondani, hogy a saját esküvőjére csinálja azt, amit akar, téma lezárva, ezt nekem is el kellett sütnöm egyik barátnőmnek. Viszont, ha bármi miatt, a tudtom nélkül meglepetésszerűen egy ilyen bulit rendeztek volna nekem, felálltam volna, és eljöttem volna, ezt is érdemes lenne esetleg a kolléganőkkel közölni.

Hadd tegyem hozzá, hogy teljesen átlagos fiatal pár vagyunk, egyetem alatt buliztunk, szeretünk a barátokkal programot csinálni, iszunk is, ha éppen lehet, nem vagyunk konzervatívok, de ez egyszerűen nekünk nem fér bele, egy divatbaromságnak tartjuk.

Értem én a szimbolikáját a dolognak, de akkor sem jön be. Felőlem aki akar, az menjen, nézze, de ne azzal a címszóval, hogy nekem rendez leánybúcsút.

Engem ismernek annyira az ismerőseim is, hogy azon nem lepődnek meg, hogy milyen volt a lány-legénybúcsúnk volt. Nálunk csajoknál úgy alakult, hogy végül pia sem volt, de annyira jó kedvünk volt, hogy nem is kellett, így is volt aki megkérdezte mennyit ittunk (mert nagyon sokat nevettünk). A barátnőimnek eszébe sem jutott primitívkedés (mert nálam ez az a kategória), nem volt f....sztorta, nem volt sztríptíztáncos, nem volt semmi olyan dolog, ami a jó ízlés határait súrolja...Voltak szuper feladatok, jól éreztük magunkat, nevettünk annyit, amennyit rég nevettem már...velem volt 12 barátnőm, akiket nagyon szeretek Belgiumtól Magyarországon keresztül Erdélyig. Úgy megszervezték, hogy mikor megláttam mi a helyzet...elsírtam magam, alig bírtam...Az én lánybúcsúm a meghatódottságról és az igaz barátságról szólt, közös élményekről, néhány érdekes játékról.

És jobban éreztem magam, mintha rózsaszín ruhában szalaggal a nyakamban, koronában végigjártam volna a várost (mint egy lány, akinek aznap szinten lánybúcsúja volt és hazafele láttuk...-még meg is köszöntem a barátnőimnek, hogy nem így nézek ki :D)

Szóval én szemberöhögném azt a primitív bandát, aki szerint csak ezzel a "beavatási szertartással" lehet valakiből (jó) feleség.

Lehet, hogy a kolleganőid nem ismerik a feleségedet, én biztosan megmondanám a szájam ízét ezeknek a nőcskéknek.

Egyébként nekem a kolleganőim is szerveztek lánybúcsút és az is olyan volt, amilyennek szerettem volna-szolid, itt volt pia, de pizzáztunk, kaptam háztartási dolgokat ajándékba....beszélgettünk, nevetgéltünk, buliztunk...

Bármi olyanra akartak volna amit nem akarok, megmondtam volna nekik, hogy én ezt nem szeretném. Mindenki a sajátját szervezze olyanra, amilyenre akarja és a saját hülye elképzeléseit ne erőltesse másra.

A feleséged dolga, hogy megmondja ezt a kolleganőknek.

25-N

Jézusom, milyen közegben dolgozhattok... az én közeli ismeretségi köröm nem igényli a sztriptízeseket, chippendale-eseket, és nem tartja ilyen szinten követendő hagyománynak, hogy utólag kierőszakolják... szerintem itt az a helyzet, hogy ezek az emberek 1) az amerikai buta filmeken szocializálódtak, 2) igazából megbánták a házasságot vagy csak a másik vagy épp a család, társadalom elvárásai miatt házasodtak vagy fognak házasodni, és kb. börtönnek érzik az egészet, és hú, még utoljára...

Nem azt mondom ezzel, hogy aki szeretne, az mind ledér, de aki ennyire fel van háborodva azon, meg lehülyéz azért, hogy nem volt sztriptízes csaj nálad, ott azért már más a leányzó fekvése.