Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elítélendő (ld. alább)...?
válasza:Amellett, hogy irritáló a határozói igenevek ilyen mértékű túlhasználata, igen, ez egy eléggé elítélendő magaatartás.
Nem azzal van a probléma, hogy az ember nem köti magát a házassági eskühöz. Én azt ilyen formában eleve hülyeségnek tartom, ugyanis nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, és vannak olyan helyzetek, amikor a legnagyobb ostobaság lenne elszúrni egy, vagy akár két életet is csak azért, mert valamikor régen ezt meg azt megfogadtuk... Most is azt mondom, hogy a világ nem fekete-fehér, és nem szabadna végletekben gondolkoznunk. Az sem szép, ha az első apróság után már válni akar az ember, de az sem, amikor inkább elszúrja a hátralevő életét.
Nem is magával a válással, és az új társ keresésével van kifogásom, hanem a hozzáállással. Ez aljas, anyagias, és a kapcsolat érzelmi aspektusát teljesen félredobó hozzáállás. Önmagában még ezzel sem lenne probléma, szíve joga olyan értékrendet követni, amilyet szeretne, de akkor erről tudjon a másik fél is, és ne hazudja azt, hogy ő mennyire szereti.
válasza:Nem minden párkapcsolat tart örökké.
De ha valakit ott akarsz hagyni másért, az a korrekt, ha először válsz és aztán kezdesz a következőbe. A másik szemébe hazudni x időn keresztül gerinctelen dolog.
Eleve abban a pillanatban, amikor valaki máson megakadt a szemed, valószínűleg már nem vagy szerelmes az aktuális párodba/házastársadba. Ha ott akarod hagyni előbb szakíts aztán jöjj össze mással. Nem látom, ebben a szituban ez miért ne lett volna megoldható... Csak gerinc kellett volna hozzá.
válasza:Miután elolvasván e szösszenetet, megfogalmazódva bennem a véleményem, most eme pár gondolat feltàrul:
-Ismereteim hiányossága révén releváns válasz nem formálható.
-Nem tudván az ő oldalàt, mi vezette őt megtenni e lépést, nem kivitelezhető pàrtfogóddá válni, eltitkolván előlünk, miket követhettél el. Illetve nincs kizàrva, le$zarván érezte magát...
válasza: válasza: válasza:Mindenki akkor és azért válik el, amiért csak akar és ez teljesen rendben van. Teljesen rendben van, hogy nem lehet egyoldalúan ráerőltetni valakire azt, hogy benne maradjon egy olyan kapcsolatban amiben nem akar benne lenni. Tehát ezzel a résszel nincsen semmi baj. A megcsalás viszont minden helyzetben elítélendő, arra nincs mentség vagy kifogás.
A házasságkötés alatt elhangzott hűségeskü semmit nem ér, nem is lehet rá alapozni. Főleg akkor nem, ha templomi.
4-es:
"Valószínűleg a nő oldaláról komoly problémák lehettek a házasságában."
Igen, a hölgy akkori férje nem keresett havi kétmillát: ez valóban komoly problemát jelentett a hölgynek.
"saját erejéből is tudott boldogulni"
Kissé eufemisztikusan fogalmazol, de ahogy' vesszük: végülis valóban a saját erejéből "boldogul" a hölgy, ez tagadhatatlan :o).
"11 év hosszú idő"
Amikor hozzáment, már hét és fél éve(!) együtt éltek: nem mondhatta a hölgy, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam, ösmerte, mint a tenyerét.
"Változhat az ember értékrendje,"
Igen, a bankszámla s karriérlehetőség is egyfajta "értékrend". Mert ugyan miféle más értékrendje is változott a hölgynek? Gondolod, hogy hirtelen megnőttek a hölgy intellektuális igényei s már nem elégítette ki a focista férjével való esti csevej az NB III. eredményeiről? A mostani férjében a varázslatos személyisége bűvölte el, nem a benne rejlő karriérlehetőség? Tehát ha mondjuk a külképviseleten nem vezető diplomata lett volna az "úriember", hanem fűtő, karbantartó, sofőr vagy kazánkovács, akkor is így alakul a dolog? Na, ne nevettessél már :D.
Apropos, nevetség! Amikor megnéztem az új férj fészbúk profilját (irodai fotó, íróasztalon egy halom könyvvel), majdnem leestem a székről a röhögéstől. Ez a nő az életében összesen nem látott - nemhogy olvasott volna - ennyi könyvet (tankönyvek nem számítanak!): és akkor nagyvonalúan beleszámoltam még a kötelező olvasmányokat is ;-).
A pasi intellektusa (bölcsész végzettség, totál humán beállítottságú, pufi, pápaszemes antisport talentum) fogta volna meg a nőt? Akkor miért nem egy középiskolai töri tanárral szarvazta fel a férjét: ja, annak nincs' havi kétmilla fizuja :-))?
Egyáltalán mi a közös pont: a 16. sz-i erdélyi fejedelemség története, netán Arisztotelész Nikomákhoszi etikája? Azért ez elég éles váltás lenne a hétvégi Kazincbarcika - III. ker.TTVE focimeccs eredményéhez képest, mint új társalgási téma, nem gondolod?
:D
Két önző ember üzletéről van szó: egyiknek kell egy pnci, másiknak kell karriér. Nem az intellektus a közös pont, elhiheted. És így a kereslet/kínálat sikeresen találkozott. Ja, hogy közben megalázzuk, földbe döngöljük a másikat? Kit érdekel; ilyenkor önzőnek kell lenni, nem a másikat nézni, csak a saját boldogulásom számít. Mit élhetett át a férj, amikor már mindenki a külképviseleten sejtett dolgokat? Tudni nem tudták, de sejtették. Mert azt elhiheted, hogy párhuzamosan ment a hóka-móka: szépen illegette-billegette magát a hölgy, adta a jelzéseket, felmérte a terepet s amikor már látta, hogy zöld útja van, jöttek a pásztorórák és csak amikor biztosítva látta, hogy elveszi a konzul úr, akkor lépett a férje elé...
18-as: "Mindenki akkor és azért válik el, amiért csak akar és ez teljesen rendben van"
Aha, tehát az ember, pláne a házastárs egy darab tárgy: ha megunjuk s jön egy jobb,szebb, okosabb, gazdagabb, nagyobb, izmosabb, befolyásosabb sat., akkor az előzőt el lehet dobni, mint egy elhasznált alsógatyát. Végülis, ez is egyfajta "értékrend"...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!