Miért olyan nagy probléma, ha a szerelmetek mást is megkíván, miért erőltetitek a monogámiát?

Nagyjából végigolvastam a hozzászólásokat, jó kis reggeli olvasmány...

Kérdező, úgy érzem te inkább megcsömörlöttél, mert ha jól értelmezem volt egy frigid barátnőd, aki aztán mégis elhagyott másért. Ez elég nagy pofon, elismerem. Részben ezért is próbálod ezt ennyire magyarázni.

A másik pedig, és ez már a magyarázataidat igazolja részben- hogy igen, az ember általában poligám beállítottságú- férfi is, nő is- egészen addig, amég valóban szerelmes nem lesz. Mert onnantól nem fogja más érdekelni, valamint az is érdeke lesz, hogy ne okozzon fájdalmat a másiknak. De amég ezzel az érzéssel nem találkozik, addig többször is előfordulhat, hogy másfele kacsint. És sokan vannak akik soha nem találkoznak ezzel az érzéssel, csak azt hiszik.

Másik oldal, a féltékenység. Lehet birtoklási vágy is, de talán inkább félelem, hogy elveszítjük, vagyis önbizalomhiány, hogy a másik jobb lesz nálunk. Eddigi kapcsolataimban sajnos elég szokszor voltam hűtlen, és akikkel félreléptem azokhoz valamilyen érzelmi szál is kötött, vagy legalábbis hamarosan kialakult, így nem egyszer lett az az eredmény, hogy elhagytam akivel voltam. Ami meg persze azért nem működött, mert az csak kiegészítette az aktuális barátomat, vagy esetleg olyan bűntudatom lett, hogy romba dőlt az egész, és megint jött más. Egyesek szerint kapcsolatfüggő vagyok, ez is benne van a pakliban.

Viszont pont emiatt vagyok féltékeny is, mert magamból indulok ki, és félek attól hogy a másik majd szebb lesz, jobb lesz.

Szóval hűtlen voltam, de két éve egy egyszerű kalandból részemről olyan szerelem lett, ami szinte elsöpört mindent. Pedig csak szerető lettem, - de isten bocsássa meg- olyan makacsul kitartottam, hogy végül "elszerettem" a másik lánytól (ő sose tudott rólam) Persze ahol ez megtörténhetett ott nem lehetett túl erős a szerelem... S most ő mellette nem igazán érdekel más. De nagyon félek, hogy ez velem is megtörténhet, főleg ha azt vesszük hogy mindenki visszakapja az élettől a bűneit... Mert igen félek, hogy a másik fiatal lesz, nagy feszes mellekkel, finom puha arccal (nekem már jönnek elő az apró ráncok), és ami még ennél is rosszabb, hogy az a lány esetleg többet fog adni mint amennyit én tudok...

És most lehet kissé zavarosnak tűnök, de nálam is csak az egyik rész hogy nem is érdekel más, a másik viszont az hogy nem is merek már nyitni, mert mivel a kapcsolatunk kissé labilis, így attól is félek, hogy én szeretek bele másba, és ezt azok után hogy ennyit küzdöttem érte, nagyon igazságtalannak érezném...

Összefoglalva: a féltékenység önbizalomhiány, félelem. És ezt nem a beteges önbizalomhiányra mondom, hanem arra, hogy mindenkinél van szebb, jobb, érdekesebb. Vagyis a társunk ha megcsal, akkor el is hagyhat. Na ezért is vágyik az emberek 90%-a biztonságos monogám kapcsolatra, ahol nem csak a párja lesz hűséges, hanem ő maga is, mert az a másik nem érdemli meg, hogy eldobjuk, valamint mi is pórul járhatunk az újjal.

Vagy velem is baj van hogy így gondolom...

Én tudom a páromról, hogy engedné, hogy mással is szexeljek, de attól belül még végtelenül rosszul esne neki, hogy nem elég nekem... Szeretem a párom annyira, hogy a pillanatnyi vágyaimnál előrébb helyezem a párom (és a magam) érzelmi biztonságát. Képes vagyok lemondani bizonyos vágyaimról a kapcsolatom érdekében, és ez a saját döntésemen alapul, nem várja el tőlem senki.

Olyan társat választottam, akivel kapcsolatban úgy érzem, hogy egy rövid távú élvezetnél fontosabb számomra az, hogy a párom azt érezhesse, hogy minden igényemet kielégíti.

Igen, előfordul, hogy megkívánok mást. Kiélem fantáziában, mert annyi pluszt nem tudna nyújtani számomra egy egyéjszakás kamaty, hogy megérje...

Nem a kapcsolatot féltem, nem attól tartok, hogy a párom elhagyna, hanem az érzelmi biztonságot félteném, azt a mély intimitást, ami köztünk van. Azt a tudatot, hogy kölcsönösen egymás mellett döntöttünk, hogy eddig még minden problémát meg tudtunk oldani KÖZÖSEN, hogy tudom, hogy nem csak magamnak fontosak az érzéseim, hanem a páromnak is és ez kölcsönösen így van. Hogy a kapcsolatomban nem csak "te" és "én" létezik, hanem "mi" is. Számomra ezek fontos értékek és nincs az a szexuális fantázia, amiért ezt elcserélném.

Én ilyen vagyok és olyan társat választottam, akinek hasonló az értékrendje.

Hogy más hogyan éli a kapcsolatát, az az ő dolga.

Azt írtad, hogy megengedted a barátnődnek, hogy lefeküdjön mással, de NEM tette meg. Véleményem szerint nem biztos, hogy pontosan ugyanezt vallanád, ha megtette volna.

Most elég könnyen mondod, hogy nem zavarna a dolog, sőt, kifejezetten örülnél, hogy a barátnőd éppen nagyon boldog.

De kíváncsi lennék, hogy ha megtenné, ugyanezt vallanád-e.

Nekem összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy a barátom egy másik lány nyakát csókolja végig szenvedélyesen, más nőt nyal, másba élvez bele. Ha ez megtörténne, utána minden egyes szeretkezés alkalmával csak arra tudnék gondolni, hogy előző héten mással csinálta ugyanezt. Nekem ez nem menne. Lehet önzésnek nevezni a dolgot, akkor is így érzem.

És amikor jönnek a gyerekek?

Mi lesz ha a gyerkőc megkérdezi honnan ismered a Katika anyukáját?

Hát tudod drágám mindig megkívánok valami mást,múlt hónapban pont ő volt az!

Vagy ez a gyönyörű ne hazudjunk egymásnak a gyermekedre nem fog vonatkozni?

27 éves férfi vagyok, még nem voltam 21 amikor a feleségemmel összejöttünk. Első pillanattól monogám kapcsolatban élünk, és természetesen a házasságunk is az, mert mi ezt akarjuk, és így vagyunk boldogok.

Szerinted megnősültem volna 22 évesen, ha másokkal akarok dugni? Nyilván nem. De megtaláltam az a nőt, akire vágytam, és nem kell másik, soha! Ismerem magamat, nem vagyok ágyból-ágyba ugráló típus. Ha valaki igen, csak egész nyugodtan, de úgy tisztességes, ha az elején megbeszélik a nyitott kapcsolatot.

A megcsalást árulásnak, megalázásnak, és gerinctelen dolognak tartom. Szóval el kell keserítselek kedves kérdező, de vannak férfiak, akik szeretik a párjukat, nem kell nekik másik nő, monogám kapcsolatban akarnak élni. Én sem maradnék a feleségemmel, ha egyszer csak előállna azzal, hogy mással akar lefeküdni, de jól ismerem, és tudom, hogy nem ilyen.

Addig pedig, amíg a gyakorlatban nem tapasztaltátok meg a nyitott kapcsolatot, addig én a helyedben kisebb arccal osztanám az észt, mert egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy reagálnál a barátnőd szexelésére valaki mással amint megtörtént, mint ahogy most bizonygatod itt a hozzászólóknak, hogy te mennyire örülnél az ő boldogságának. Majd akkor járjon a szád, ha már megtörtént. Addig csak ez jön ki belőled: bla bla bla bla.