Felnőtt gyerek féltékenységével mit kezdjek?

#80: Persze, hogy nem tehet meg mindent, de ha lenézed a viselkedése miatt( és ebben az esetben , amiről írsz, akár még jogosan is) akkor sem kell lesüllyednek ugyan arra a szintre. Te férjhez mentél egy elvált, gyerekes férfihoz, aki ebben a felállásban vállalt téged és a közös gyereketeket. Ebben az esetben a férjed dolga, hogy kordában tartsa a gyerekét( ha még gyerek), ha meg már felnőtt, akkor meghúzza azokat a határokat, amit nem léphet át a felnőtt, akkor sem, ha az ő gyereke. Hol volt a férjed akkor, amikor a lánya mondjuk lekurvázott téged? Mert ha ő is hallotta, akkor neki kell ezt elintéznie olyan módon, ami neked is megfelel, ha meg nem hallotta, akkor kikéred magadnak udvariasan, majd elmondod a férjednek, és innen ismét az ő dolga. És ha ezt a problémát nem tudja kellő módon rendezni, akkor ott hagyod, mert Te -vélhetően- egy férfival akarsz együtt élni, nem egy irányítható, megszeppent bábbal...

És ha ezt így csinálod, akkor már nincs is arra szükség, hogy Te trágárságban lesüllyedj a lány szintjére.

A kezdetektől fogva fél a lányától.

Mert hatalmas hanggal tud üvölteni, vagy nem tudom.

Miért hagyjam el a férjem ezért?

A lánya dirigál ott is ahol él.

Az anyjának is. Az öccsének is. A barátját megüti ha úgy van.

Nem fogom emiatt én elhagyni a férjem , mert fél.

Ha a férjem egyedül lenne, biztos hogy idejönne a lánya időnként hogy irányítsa, ha meg lenne 70-80 és magatehetetlen a férjem akkor még ütlegelné is.

Kb fél éve mondta neki a lánya hogy adja el a házát mert neki most kell a pénz, vagyis az örökség.

Egyenlőre még nem ment el a józan esze a férjemnek.

De rengeteget mondtam neki hogy ő még él és a kislánya túl türelmetlen.

Te nem tudod hogy milyen az amikor a halálodat várja a gyereked. Itt már se szeretet se tisztelet semmi nincs.

És teljesen mindegy hogy a lánya patkánykodik, vagy mondjuk az anyja tenné.

Nekem nincs gonosz, rosszindulatú , áskálódó anyósom, helyette ott van a lánya.

Ja és van még 2 fia is.

Azok egyszer sem jöttek ide szemétkedni. Ez egy egyszerű féltékenység, irigység.

Nem lesz, ha a sors is úgy akarja akkor mi nem fogunk elválni.

Nem leszek szerelmes másba, nem lépek le a gyerekkel, ahogyan a férjem sem.

Viszont a gyerekemet tanítom arra hogy ne rontson neki az embereknek ha neki rossz napja van.

Minden nap türelemre kell őt intenem, mert kicsi még és irigy, önző.

Lehet hogy megszületett egy természettel, de lehet rajta formálni egy picit még kiskorban.

Ha ő lenne most huszon akármennyi akkor azt mondanám hogy már késő.

Mi nem fogunk elválni.

Pont a nehézségek miatt gondolom hogy nem fogunk elválni.

Maga az ördög sem tudott minket szétszedni, pedig gyakorlatilag mindent megpróbált.

Ezért nevelem…..

Nem csak úgy van a gyerekem hanem foglalkozom is vele 🙂