Férfiak! Van, hogy pusztán önbecsülésből nem békülnétek ki az exetekkel, még akkor is ha szeretitek?

Ha fel tudnám valamire használni az exeimet, akkor simán kibékülnék velük érdekből, (ha ők kezdeményeznének), majd utána dobnám őket.

Ha nem tudom őket semmire használni, akkor nem kellenek.

Lehet, hogy önbecsülés, de az is lehet, hogy már elromlott benne ez a kapcsolat.

Én lehet, hogy fura vagyok, de én úgy szoktam érezni, hogy egy adott pont után, már nem lehet gondtalanul helyrehozni egy adott személlyel a kapcsolatot. Mintha elromlana teljesen és nem lehetne már megjavítani úgy, hogy megérje/müködjön..

Lehet ő is így van vele, és ettől még nem biztos az, hogy nem érzel a másik iránt semmit sem, csak az van benned, hogy ez a dolog már végérvényesen tönkrement.

De az is lehet, hogy csak az egója miatt nem teszi/nem akarja megtenni.

F

Nézd, valami csak történt, ami miatt nem akar többet újra. Magát tiszteli ezzel.

Engem megcsalt az exem elég csúnyán, még mindig nagyon szeretem (van egy gyerek is ês a kapcsolatot tartani kell), de nem aláznám meg magamat újra, nem ér ennyit. Pedig könyörög mai napig. Valahogy így tudom őt is elképzelni.

Barátnőm miatt sokáig emésztettem magam, nagyon szemét, aljas módon kirakott. Azt megtudtam, nagyon érdeklődik felőlem, és mondta, bárcsak megkeresném, vagy összetalálkoznánk.

Tette ezt úgy, hogy a végén rendőrséggel is fenyegetett anno.

Hát ha most meglátnám, vagy felkeresne, abból nem lenne neki köszönet, akkora utálat, gyűlölet van bennem.