Javítóintézet? Ma azt mondták a szociális osztályon, döntsem el keddig, hogy be akarom-e rakni a 14 éves lányomat javítóintézetbe. Ha igen, megindítják az eljárást. Szerintük más megoldás nincs. Sajnos már szerintem sem. :- ( Szerintetek?

Ne haragudj, de hogy fajulhattak idáig a dolgok? Gondolom, a lányod nem úgy kelt fel egy szép reggel, hogy eddig jó kislány voltam, mától meg rossz leszek... Valamit borzasztóan elrontottál nála. :-(

Igen, azt gondolom, az intézet megoldás lehet, ugyanis az jól látható, hogy te nem fogod tudni megoldani, márpedig ha így marad a helyzet, nem sok jövőt jósolhatok a lányodnak.

Egyébként abban egyetértek az előzővel, hogy akkora pofon kellene neki (nem is most, már régen kellett volna) hogy a fal adja a másikat. Telefon nuku, iskolába én vinném és bekísérném az osztályig, együttműködést kérnék a tanároktól, hogy figyeljenek rá, le ne lépjen, utólsó óra után addig ne engedjék még pisilni sem, amíg ott nem vagy érte. Délután kikérdezni minden leckét, ha nem tudja, még tévét se nézne.

Egyetlen élete van, amit most sikeresen el fog szúrni, de végképp....

Hű elég nehéz helyzet.

Te egy viszonylag gyenge jellem vagy, a lányod pedig egy önfejű makacs kis zsarnok. Valószíűlg pont ellentétes jellemmel rendelkeztek. Ha úgy érzed, hogy megpróbáltál mindent és semmi sem segít, akkor kérj gyámügyes segítséget. A lányodnak egyébként most leég nehéz korszaka van, és a te gyengeségeddel tuti hogy nem jön majd ki jól belőle. Határozottnak és következetesnek kellene lenned vele, mait kétlek hogy tudnál teljesítnei. Most, ebben a nehéz helyzetben nem kompromisszumra kellene töekedned szerintem, hanem világosan és érthetően kijelölni a határait. Utoljára még egyszer ülj le vele beszélni, és add meg a lehetőséget hogy átgondolja. Jelenlg biztonságban érzi magát mert mindent megkap amire szüksége van de ha megcsillan komolyan annak az esélye hogy ennek vége lesz és idegen helyre kerül ahol nemhogy buliba nem mehet de enni se fog ha nincs ebédidő akkor lehet észbekap. Kiskorú még, a rendőrségre jelentsd be ha eltűnik, vagy lelép bulizni elég ciki ha éjszaka úgy viszik el az embert, legalább a barátai előtt szégyenbe kerülne és észbekapna hogy mennyire gyerek még....

Ahogy így leírod, hogy mennyire önfejű, nem hiszem, hogy bejönne a következő dolog, de hátha:

Nyomtass a netről egy papírt arról, hogy intézetbe kívánod adni. Töltsd ki az adataival, írd alá, stb, úgy ahogy kell. Rakd jól látható helyre, pl konyhaasztal, vagy olyan helyen ahol tuti meglátja és elolvassa.

Ha ez sem hatja meg, akkor meg irány az intézet igaziból... Csak arra számíts, hogy ott meg fog változni, de nem fog a megbocsájtásodért könyörögni, inkább megutál, sajnos az esetek 90%ában ez történik.

Egy kis saját történet:

Gyűlöltem az anyámat, anyagilag mindent megkaptam, de szeretetet és törődés soha. Nekem pedig arra lett volna szükségem. Teltek múltak az évek és egyre többet veszekedtünk, egyre több volt a nézeteltérés és egyre több minden hagyott rám. 16 évesen már 2 tetoválásom és 7 piercingem volt. Bár én sosem csavarogtam, nem szöktem el éjszaka és nem ittam, de elég volt az is, hogy nem tanulok rendesen és nagy a szám. Aztán 16 évesen összejöttem egy fiúval akit már születésem óta ismerek ( ő most 23 ) az unokatestvérem egyik rokonának a fia. ( nem rokonom, nyilván ) Tehát összejöttem vele, megváltoztam, elkezdtem tanulni, és kicsit le is higgadtam, akkor jött, hogy anyámnak mindig volt valami problémája, eleinte nem engedte, teljesen érthető okokból, hogy hétközbe a fiúnál aludjak a suli miatt, csak hétvégén. Aztán jött, hogy péntek-szombat-vasárnap alszuk együtt és pár hónap alatt eljutottunk oda, hogy már hétközben is, sőt anyám már meg sem mondta, hogy ha elmegyek mikor jöjjek haza, aha akartam 2 hetet maradtam a fiúnál-. ( egy városban laktunk )

Sorba jöttek a konfliktusok anyámmal, a suli, stb... Én besokaltam, és szándékosan teherbe estem, megszültem, nagykorúsítottak és azóta már van még egy gyerekem, igaz még mindig csak 19 éves vagyok, februárban töltöttem. Érettségim is van és jó körülmények közt élek.

Én szívesen elbeszélgetnék a lányoddal, bár meglehet, hogy nem lehet észhez téríteni.

Most vagy tényleg intézet, vagy megróbálod szépszóval lesz@rni, hátha akkorkicsit magába néz.

Komolyan, minden tiszteletem a tied, hogy ezt így bírod, és foglalkozol a lányoddal. Velem még csak nem is foglalkozott anyám..

Majd írd meg, hogy mi lett!

Esetleg nem lehet, hogy az apja miatt ilyen?

Az előző írásomból csak azt akartam kihozni, hogy nekem rossz példt is mutattak, nem úgy mint te aki próbálod nevelni a lányod, mert pl engem nem is neveltek soha.

Nincs igaza egy egyik válaszolónak, ezt NEM TE rontottad el. Ez valami lelki dolog, pszichés. Mondjuk az apa figura hiányától.

Ilyenre nem gondoltál ? Van párod?

Hát..

Nagyon nehéz eset :S

Csomagold össze a cuccait egy táskába, cseréltesd ki a zárat az ajtóján és mondd neki, hogy menjen amerre lát. Vagy rácsoztasd be az ablakait. Vagy ha van valami kedvenc tárgya, ruhája vagy valami, azt vedd el és rakd el úgy, hogy ne találja. Ha van tv vagy számítógép a szobájában, vidd ki. Ne moss és ne főzz rá. Majd elvégzi magának, ha már ilyen önálló.Költözzetek más városba ha lehet, vagy inkább add egy másik város beli intézetnek. elképzelhető, hogy majd könyörög, hogy hozd el.

Az biztos, hogy én már ma egy hatalmas nagy pofonnal és a fél szobája kirámolásával várnám.

mikor főzöl, vagy veszel valamit, sütit, akármit, csak magadnak vegyél, magadnak főzz, ő meg egyen amit szeretne, ha csinálni is azt csinál, amit szeretne....

edd a kedvenceit, vagy csak vegyél magadnak valamit amit már ő régóta szeretett volna..

ez csak pár tipp, sajnos csak ötletelek, amik eszembe jutottak. az biztos, hogy ezek a lépések lelkileg megterhelők lennének számodra, de nem tudsz mit csinálni ki kell bírni, valahogy véget kell ennek vetni!!!