Mostanában sok helyen előfordult (elharapódzott) vita szoptatás-tápszer témában, szerintetek miért?

Az emberek nem egyformák,de ettől izgalmas minden vita!:)

Most a másik oldalról közelítem meg a dolgot, bár egy vitafórumon sem vagyok fent. Szoptatok, a lányom 25 hónapos. Nem volt könnyű kezdés, tejem is későn 2-3 hét után lett elegendő. Nem sokon múlt, hogy a babám is tápszeres legyen.

Az én meglátásom a dologban az (így utólag), hogy a mai kismamák nem kapnak elég támogatást a megfelelő szoptatáshoz. Sem külső (orvos, védőnő, barátok), sem belső (család) segítséget. Ahhoz, hogy elegendő teje legyen az édesanyának az első hetekben a legtöbb babánál non-stop mellen kell lennie, de legalább is testközelben. Így van kitalálva a tejtermelés, így működik. (Ha nincs sok testi közelség, a szervezet azt hiheti, már nincs kisbaba, és a tejtermelés leáll, hogy minél előbb fogamzóképes legyen a nő,és újra szaporodhasson). De nem várható el senkitől, hogy ezt meg is tudja valósítani. Ha nincs jó tanácsadás (persze lehet hívni bizonyos számokat, de egy hullafáradt, kudarcok élményével terhelt anyuka nem biztos, hogy fel fogja hívni, ahogy én sem), és családon belüli segítség (itt nem szóbeli segítéségre gondolok; mert az édesanyám is csak azt tudta szajkózni, hogy a második napon neki 135 ml teje volt, amíg nekem a két mellemből 5 ml sem), akkor nem fog működni.

Nem kell évmilliókat visszamenni az időben, elég csak 50-100 évet ahhoz, hogy megértsük. Itt vannak az édesanyák, egy szinte örökké síró Picivel, egy ellátandó háztartással, segítség nélkül, olyan tanáccsal, hogy 3 óránként etessük. Nem tudjuk hogyan kell jól mellre tenni a babát ( a kórházban, legalább is ahol én voltam, nem adtak segítséget). Régen a leánygyermekek úgy nőttek fel a családokban, hogy részt vettek a csecsemők gondozásában, látták hogyan kell ápolni, gondozni, és ők is a gyermek ápolás részévé váltak. Az édesanyának nem kellett ez első időszakban a háztartással foglalkozni, mert azt a többi nőrokon megcsinálta. Ha van több gyermek is , azzal is foglalkoztak, nem úgy mint most. Sok édesanya egyedül "kínlódik" 2-3 gyerekkel, és plusz egy újszülöttel.

Én sem kaptam segítséget, szakkönyvekből sem, és a nagymamák sem túl aktívak, pedig megtehették volna.

Nem szeretnék ítélkezni, mert a szoptatás is elég kimerítő, és valóban nehéz kivitelezni a mai társadalmi elvárásokkal szemben. Ami biztos, minél fejlettebb egy társadalom, annál több a tápszeres baba, nem a szülők miatt elsősorban, hanem mert programozottak a napjaink. Időhöz vagyunk kötve, mint napi szinten, mint ahogy ahhoz is, mikor megyünk vissza dolgozni, mikor jöhet a következő, mikor megy bölcsibe vagy oviba. És ezt a ritmust igény szerinti szoptatással, majd önmagát egyszer a mellről leválasztó gyermek ideáljával nehéz megvalósítani. Mindenki meg akar felelni az elvárásoknak, és emiatt frusztrált lesz akár szoptatós, akár tápszeres anyukák, és az ilyen kérdés egy jó alkalom ahhoz, hogy egymásnak essenek...

Kedves utolsó,nagyon jókat írtál! Nemcsak konkrétan a szoptatás/tápszer kérdéssel kapcs-ban,hanem egyáltalán arról,hogy ma a gyereknevelés magányos küzdelem sok családban,régen meg természetes volt a nagycsalád segítsége. És az ilyen jellegű témáknál is éles vita van,mert sokan nem boldogulnak egyedül,feltesznek egy kérdést,mire sokan nekiesnek,hogy mit kényeskedik,igenis egyedül mennie kell mindennek,ragyogjon a lakás és legyen naponta meleg vacsora.

És igen,pl nálunk is ahogy írtam,anyósom semmire se tartja a szoptatást,szóval inkább ellene beszélt,mikor volt még tejem,akkor is. Mondjuk,amikor anyáink szültek minket,akkor sem volt épp "divat" szoptatni,én is tápszeres lettem hamar,anyu sem kapott ehhez segítséget.

Amikor én szültem tavaly,nekem volt tejem eleinte,3 hónapig csak szoptattam,de utána kevés volt a babának,és az is igaz,hogy mivel egyedül voltam a babára meg a háztartásra,sokszor hulla fáradt voltam ahhoz már,hogy óránként cicizzünk,egy darabig csináltam,aztán inkább adtam tápszert. De annak örülök,hogy amíg volt valamennyi anyatej,azt megkapta.

Lepontozás: van valaki aki mostanaban nem talál jobb elfoglaltságot magának és válogatás nélkül pirosbacsizik. Ne vegyétwk magatokra.

Én ugy gondolom hogy Az emberek a mai világban a médiák miatt össze vannak zavarodva, és van egy bizonyos irigység is bennük.

A zavarodottság miatt bizonytalanok és ha találnak egy szamukra jonak tűnő utat ahhoz foggal körömmel ragaszkodnak és máson áttiporva probalnak önigazolni.

Szerintem a legtöbbször azok megértőek és elfogadoak mind a szopt. mind a tapsz. es témában akiknek rendezettek a gondolataik, nyugodr kiegyensulyozott életet élnek. Akik az akadájokat könnyen vették. Minden más elsőre már ellenségeskedőnek olyan gondjai voltak amihez segitség kellett volna, és nehezen dolgozta fel élte meg.