Megtartsuk-e a babát így?

Én megtartanám!

Végül hogy döntöttél?

Sajnálom, de remélem, hamar túlléptek rajta!

Elhiszem, de ne bánkódj, majd lesz másik kisbabád! Olyan fiatal vagy még! 10-20 év múlva teljesen máshogy fogod értékelni a mostani helyzeted. És, ha lesz gyereked, látni fogod, hogy egyáltalán nem egyszerű támogatás nélkül, ha nincs egy biztos anyagi háttered. Szerintem jól döntöttél, de ezt majd csak később fogod tisztán látni. Nekem már van állásom, igaz, csak két éve, a párom is dolgozik már, mégsem merünk babát vállalni, mert pelenkát se tudnánk neki venni... Egy ilyen döntést komolyan át kell gondolni és felmérni a lehetőségeket. Még, ha ki is tartott volna melletted a párod babástól, akkor is nagyon nehéz lett volna kicsi gyerekkel egyetemre, főiskolára menni vagy pár év múlva munkát találni. Sok helyen nem veszik fel a kisgyerekes nőket, mert ők a gyerek miatt is beteget jelenthetnek, ha otthon kell maradni a picivel. Ezek szomorú dolgok, de sajnos tényleg így van. És azt sem szabad elmondani egy állásinterjún, ha valaki babát tervez, mert biztos, hogy nem veszik fel... Arról nem is beszélve, hogy úgy gyereket nevelni, hogy még szinte te is az vagy: értsd, még nem dolgoztál, magadat sem tudod ellátni, nagyon nehéz, mert a szüleitek döntöttek volna helyetted a komolyabb kérdésekben, és gyakorlatilag úgy nevelték volna a gyereket, mintha a tesód lenne. Sok ilyet láttam már, nem tesz jót egy kismama önértékelésének. Szóval fel a fejjel, tanulj, foglalkozz a barátaiddal, a családoddal, mert ennek most van itt az ideje! Babázni ráérsz később is. Persze nagyon szép dolog egy kisbaba, egy saját gyerek, de hatalmas felelősséggel jár az anyaság! És egyáltalán nem vagy elkésve! És ne gondolkozz azon, hogy mi lett volna ha, csak arra koncentrálj, hogy jól döntöttél és kész! Próbáld meg magadban lezárni ezt, foglalkozz a jelennel, tervezd meg a jövődet, hogy milyet szeretnél, és törekedj arra, hogy elérd azt, amire vágysz! 25N