Miért vállalnak az emberek beteg gyereket?
Nekem és a páromnak is mindig az volt az álláspontunk, hogy ha kiderül a babánkról, hogy beteg, akkor elvetetjük és próbálkozunk tovább remélve, hogy a következő egészséges lesz.
Tegnap hazafele a vonaton (3 óra) 2 beteg gyerekes szülővel utaztam egy vagonban.
Az anyukával egy kislány utazott, aki nyugodt volt, nem úgy tűnt, hogy túl sok probléma lenne vele, de az anyukának annyira végtelenül meggyötört arca volt.. A kislány egyébként vak volt, emellett még biztosan volt valami problémája, látszott rajta.
A másik szülő, egy apuka, 2 gyerekkel volt. Az idősebb Down kóros volt. A kisfiú gyakorlatilag az egész utat végig üvöltötte, sikongatott, a fiatalabb kis srác pedig nagyon kereste az apja figyelmét, folyamatosan pörgött, ugrált, látszódott, hogy figyelemre vágyik.
Az apuka egyébként nagyon türelmes volt, igyekezett odafigyelni a kisebbre is, tényleg nagyon gondoskodónak tűnt, én viszont már alig vártam, hogy leszállhassak a vonatról.
Engem ez az egész csak megerősített abban, hogy soha ne vállaljak beteg gyereket.
Nyilván ha már megszületett és történik vele valami, az más szitu, de ha a terhesség alatt kiderül, hogy beteg és van lehetőségem dönteni a sorsáról (és a saját sorsunkról), akkor egy percig nem gondolkoznék a megoldáson.
És ezt látva nem értem, hogy az emberek miért vállalnak beteg gyereket, ha tehetnének ellene.
Hozzáteszem, hogy láttam már több Down szindrómás gyereket, láttam jó példát is, de sokkal kevesebb van jó példára, mint rosszra.
válasza:
válasza: válasza:A kérdésed két dologról szól.
Az egyikre már a többiektől megkaptad a választ: soha nem lehet tudni, hogy a gyerek, aki növekszik benned 9 hónapig, nem hordoz-e valamilyen betegséget magában. Rengeteg ilyen betegség van. Ha pár hónap, év múlva egyik pillanatról a másikra kiderülne, hogy beteg az azelőtt még életvidám, virgonc gyereked, akkor mit tudnál csinálni? A másik: humánus, erkölcsi oka lehet, hogy a szülők vállalnak egy down kóros gyereket. Nem akarják megölni. Akik így gondolkodnak és képesek áldozatot hozni, minden tiszteletem az övék.
válasza:Először is pl. a Down-szindróma nem betegség, hanem állapot.
Másodszor, mindenki saját döntése, hogy bevállal-e egy olyan gyereket, aki különbözik a nagy átlagtól.
Honnan tudod, hogy egy Down-szindrómás vagy vak gyerekkel csak szenvedés lehet az élet? Ja, hogy az anyuka arcából?
Gondolkodj egy kicsit, mielőtt ilyen kérdést teszel fel. Látszik is az idióta kérdésedből, hogy mennyit tudsz bizonyos betegségekről, fogyatékosságokról, és arról, hogy milyen együtt élni vele (semennyit).
Na mégegyszer.. Nem ítélek el senkit, tudom, hogy vannak akik nem tudják meg időben, hogy a gyermekük beteg. Se az apukáról, se az anyukáról nem tudom, hogy ők hogy jutottak ide.
A szituáció viszont eszembe juttatta, hogy olvastam már több ilyen kérdést, dilemmát, hogy az illető nem tudja eldönteni, hogy megtartsa-e a babát vagy sem, mert úgy néz ki, hogy ilyen olyan amolyan betegsége van.
Én arra a helyzetre tettem fel a kérdést, amikor a szülő még időben megtudja, hogy a gyermeke beteg lesz és van esélye arra, hogy elvetesse.
Nem az egyebekről, hanem erről a konkrét helyzetről.
Ilyenkor mi viszi rá az embert, hogy vállalja azt a beteg gyereket? Miért dönt így?
Komolyan mondom, ennél konkrétabban már tudok fogalmazni, de az az igazság, hogy már ezt is leírtam párszor.
válasza: válasza:Két élő példa a környezetemből:
1. végig terhesgondozásra járt anyuka, mindig minden rendben volt, az összes uh, vérvétel, stb.
A szülés után derült ki, hogy a baba down kóros. Sajnos néhány hét után meghalt...
2. Anyukának azt mondták, down-os a babája, javasolták, hogy vetesse el. Ő megtartotta, amikor megszületett kiderült, hogy nem is down-os a baba. Tök egészséges...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!