Miért vállalnak az emberek beteg gyereket?
Nekem és a páromnak is mindig az volt az álláspontunk, hogy ha kiderül a babánkról, hogy beteg, akkor elvetetjük és próbálkozunk tovább remélve, hogy a következő egészséges lesz.
Tegnap hazafele a vonaton (3 óra) 2 beteg gyerekes szülővel utaztam egy vagonban.
Az anyukával egy kislány utazott, aki nyugodt volt, nem úgy tűnt, hogy túl sok probléma lenne vele, de az anyukának annyira végtelenül meggyötört arca volt.. A kislány egyébként vak volt, emellett még biztosan volt valami problémája, látszott rajta.
A másik szülő, egy apuka, 2 gyerekkel volt. Az idősebb Down kóros volt. A kisfiú gyakorlatilag az egész utat végig üvöltötte, sikongatott, a fiatalabb kis srác pedig nagyon kereste az apja figyelmét, folyamatosan pörgött, ugrált, látszódott, hogy figyelemre vágyik.
Az apuka egyébként nagyon türelmes volt, igyekezett odafigyelni a kisebbre is, tényleg nagyon gondoskodónak tűnt, én viszont már alig vártam, hogy leszállhassak a vonatról.
Engem ez az egész csak megerősített abban, hogy soha ne vállaljak beteg gyereket.
Nyilván ha már megszületett és történik vele valami, az más szitu, de ha a terhesség alatt kiderül, hogy beteg és van lehetőségem dönteni a sorsáról (és a saját sorsunkról), akkor egy percig nem gondolkoznék a megoldáson.
És ezt látva nem értem, hogy az emberek miért vállalnak beteg gyereket, ha tehetnének ellene.
Hozzáteszem, hogy láttam már több Down szindrómás gyereket, láttam jó példát is, de sokkal kevesebb van jó példára, mint rosszra.
válasza:Sok oka lehet, amiért vállalják.
Te viszont azt próbáld magadban átformálni, hogy ne engedd, hogy a látszat megvezessen, mivel a legtöbb esetben ugyebár nem tudod az előzményeket.
Nekem anyám pszichés beteg, kezelik, gyógyszert szed, dolgozik, de csak azzal kapcsolatban normális, egyébként nagyon sokszor "kattan át" a beteg állapotba. Nos, ilyenkor rossz vele emberek között mutatkozni, ugyanúgy, mint te, az emberek "véleményt formálnak", lesajnáló, megvető tekintettel bámulnak ránk, elfordulnak tőlünk. Tudod, milyen ez? És nem mindig volt ilyen az állapota, apám se így ismerte meg. Valószínűleg megvolt rá a hajlama már magzat korban, végeztem egy kis nyomozást, de ez pont egy nagyon alattomos probléma, és akkoriban még nem nagyon tudtak ilyeneket kimutatni.
Tudom egyébként milyen együtt élni egy beteg emberrel. A nagymamám skizofrén beteg, gyógyszeres, injekciós kezeléseket szokott kapni, de van hogy annyira elborul az agya, hogy nem is hajlandó gyógyszert szedni. Mi meg nem tudjuk letolni a torkán.
Máskor meg magától bevonul a pszichiátriára.
Nem könnyű.. édesanyámat meg láttam, hogy mennyire megviseli. Egyszer bementem a mamámhoz a kórházba, anyukám javaslata ellenére. Ő nem szerette volna.. Hát valóban nem kellett volna.
Ez ugyan kialakult nála, nem így született, de a lényeg, hogy tudom milyen együtt élni valakivel aki beteg. És ez ráadásul egy egészen kezelhető betegség.
(Még mielőtt valaki nem értené.. a nagymamám velünk élt, mellett és a szüleink mellett nőttünk fel. Már jó pár éve nem lakom otthon.)
válasza:
válasza:Nahát...teljesen ledöbbenve olvasom a válaszokat...én nem hittem volna, hogy ennyi értetlen ember van. Ez egy roppant egyszerű kérdés, mindenféle ítélkezés nélkül. Szàmomra az is teljesen egyértelmű volt már a legelején, hogy a kérdező arra kíváncsi, hogy akik tudják előre, hogy baj van, azok miért tartják meg. Erre jön itt a sok bolond, hogy ,,szerinted mindenki tudja előre''?
És írta, hogy az apuka elgyötört arcú volt...én ebben nem ítélkezést érzek, hanem sajnálatot. Komolyan ennyire nem tudtok olvasni?
Kérdező, hogy a kérdésedre is válaszoljak...nem tudom. Fogalmam sincs, hogy aki előre tudja, miért tartja meg. Nálunk ez teljesen egyértelmű volt, hogy elvetetjük, ha baj van. Szerencsére nem lett. Úgy gondolom, ha van rà lehetőség, akkor ne tegyük tönkre több ember életét.
Ha pedig már megszületik, és hónapok/évek múlva történik valami...nem tudom mit tennék. Itt most elnézve a szaladgáló 1 évesemet, biztosan nem válnék meg tőle semmilyen körülmények közt. De belerokkannék, az biztos.
Megint ítélkezem? A saját nagymamám felett? Normális vagy te? Ha szedi a gyógyszereket, akkor az egészen kordában tartja a betegségét. Ha beüt nála valami komolyabb, akkor nem akarja szedni a gyógyszereit, azt hiszi meg akarjuk mérgezni és ez csak rosszabb és rosszabb lesz, míg érkezik egy pillanat, amikor valamiért kitisztul és bevonul a pszichiátriára, ahol injekciót kap. Ez hatásosabb, mint a gyógyszerei. És akkor kezdődik megint..Szedi a gyógyszerét, aztán beüt valami és már nem akarja szedni stb stb.
Hogy lenne már mindez ítélkezés? Hogy ítélném el a saját nagymamámat?
Csupán leírtam a helyzetet, hogy tudom milyen együtt élni valakivel, ha az mentális beteg. Nem könnyű.
És ha lehetőségem dönteni arról, hogy a beteg gyerekem megszülessen vagy sem, akkor nem tartanám meg. Megkímélve a meg sem született gyermeket és az őt váró családot.
#36 Köszönöm a válaszodat. Hasonlóan gondolom, mint te. Én tényleg úgy gondoltam, hogy érthető és egyértelmű volt, amit leírtam és az emberek nem kiragadnak egy-egy mondatot, kifejezést az egészből, hanem képesek egyben nézni. Úgy tűnik tévedtem. :)
válasza:Sokat gondolkoztam annak idején terhesen ezen a dolgon, hogy mi lenne, ha?...
Amikor én voltam voltam kismama, akkor még volt AFP szűrés, amire engem valószínűleg túl korán küldtek el és alacsony lett az értékem, ami ugyanúgy utalhatott volna Down kóros babára is, holott a 12. heti uh-n a tarkóredő, illetve minden rendben volt.
Ezután kérnem kellett időpontot megyeszékhelyre ultrahangra, de csak a 20. hétre kaptam. A 19. hétre pedig abba a városba, ahová jártam terhesgondozásra. A 19. heti uh-n leszedte a fejemet az orvos, hogy hogy lehetek ilyen felelőtlen, hogy nem voltam még a genetikai uh-n megyeszékhelyen, mert mi van, ha beteg gyerekem születik? Holott ugye csak akkora kaptam időpontot, korábbra nem. És most őszintén, amúgy egy 20 hetes terhességet hol szakítanak meg, ha éppen úgy van? Mert szerintem sehol. Szóval erről ennyit, hogy ki mikor tudja meg és tud-e ellene tenni.
Egyébként hála istennek teljesen egészséges kisfiunk született, nem lett Down kóros, semmilyen betegsége sincs, és mondták is megyeszékhelyen, hogy amúgy sem korszerű már az AFP vizsgálat, illetve túl korán is küldtek és azért lett alacsony az érték.
Na, mindegy.
És ennek kapcsán gondolkoztam el azon, hogy ugyan nem mondtam az orvosnak, de szívem szerint a fejéhez vágtam volna, hogy és mi van, ha Down kóros lenne, az én gyerekem, akkor is megtartottam volna! És tudod kérdező, hogy miért? Mert amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, én voltam a világon a legboldogabb ember és attól a perctől, hogy tudtam, hogy megfogant, már szerettem! És több héten keresztül már hordtam a szívem alatt és még jobban megszerettem és igen is megtartottam volna, akkor is, ha beteg lesz! Mert az én gyerekem! Mert 6. héttől már dobogott a kis szíve, vagyis élt! Érted?
És biztos, hogy nagyon nehéz lett volna. És lehet, hogy sokszor nekem is meggyötört fejem lett volna, de akkor is az én gyerekem lett volna és szerettem volna!
Amúgy egyszer kórházban feküdtem a kisfiammal, amikor egy Down kóros kisgyereket is ott kezeltek. És tudod, ránéztem, hogy abban a kisgyerekben mennyi élet, mennyi szeretet volt, hát ő is gyerek, még ha beteg is.
És történetesen bármikor történhet olyan dolog sajnos, amit nem lehet előre tudni és beteg lesz az ember gyereke. Akkor dobjuk el, csak mert nehéz? Én nem tudtam volna.
Persze megértem azt is, aki ennek ellenére elveteti, mikor ugye időben megtudja. Szóval én nem ítélkezem, de vannak emberek, akik ennek ellenére is megtartják és felnevelik és szeretik a gyereküket. És szerintem őket sem kéne leszólnod kedves kérdező!
Kicsit láss tovább a szemednél!
Na vajon #36-os hozzászólót azért pontoztátok nulláig, mert elsőre megértette, amit írtam, vagy mert nem tartaná meg? Érdekes..
Na mindegy.. Köszönöm a válaszaitokat.
válasza:Kedves kérdező!
Más is megértette a kérdésedet, én is többek között. Hogy te arra gondoltál, hogy aki még időben megtudja, hogy beteg a gyereke, és el tudja vetetni, az miért nem teszi meg, miért vállalja be, mikor tudja, hogy beteg lesz.
De attól függetlenül meg igen is ítélkezel!
Tudod miből lehet ezt leszűrni?
Abból, hogy te már pedig tuti nem szülnéd meg, ha tudnád, hogy ez lesz! Mert az is, akiket láttál, gyötrelmet olvastál le az arcukról, és nem érted, hogy ők miért vállalták meg, ha mondjuk egy olyan szituációban tették ezt, hogy történetesen elvetethették volna.
De neked nem mindegy? Ha éppen kínlódnak is vele, ők teszik nem te! Örülj neki, hogy neked szerencsére nincs ilyen sorsod.
És hogy ők milyen indíttatásból teszik, neked nem mindegy? Talán a szeretet. Ennyi az egész. Hogy hiába beteg, akkor sem tudtak volna megválni tőle.
És ha te ezt nem érted meg és ezért "hülyének" nézel másokat, csak mert szerinted gyötrődéssel teli arca van, akkor igen is ítélkezel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!