Miért vállalnak az emberek beteg gyereket?
Nekem és a páromnak is mindig az volt az álláspontunk, hogy ha kiderül a babánkról, hogy beteg, akkor elvetetjük és próbálkozunk tovább remélve, hogy a következő egészséges lesz.
Tegnap hazafele a vonaton (3 óra) 2 beteg gyerekes szülővel utaztam egy vagonban.
Az anyukával egy kislány utazott, aki nyugodt volt, nem úgy tűnt, hogy túl sok probléma lenne vele, de az anyukának annyira végtelenül meggyötört arca volt.. A kislány egyébként vak volt, emellett még biztosan volt valami problémája, látszott rajta.
A másik szülő, egy apuka, 2 gyerekkel volt. Az idősebb Down kóros volt. A kisfiú gyakorlatilag az egész utat végig üvöltötte, sikongatott, a fiatalabb kis srác pedig nagyon kereste az apja figyelmét, folyamatosan pörgött, ugrált, látszódott, hogy figyelemre vágyik.
Az apuka egyébként nagyon türelmes volt, igyekezett odafigyelni a kisebbre is, tényleg nagyon gondoskodónak tűnt, én viszont már alig vártam, hogy leszállhassak a vonatról.
Engem ez az egész csak megerősített abban, hogy soha ne vállaljak beteg gyereket.
Nyilván ha már megszületett és történik vele valami, az más szitu, de ha a terhesség alatt kiderül, hogy beteg és van lehetőségem dönteni a sorsáról (és a saját sorsunkról), akkor egy percig nem gondolkoznék a megoldáson.
És ezt látva nem értem, hogy az emberek miért vállalnak beteg gyereket, ha tehetnének ellene.
Hozzáteszem, hogy láttam már több Down szindrómás gyereket, láttam jó példát is, de sokkal kevesebb van jó példára, mint rosszra.
válasza: válasza:Szerintem aki beteg gyereket megtart, az a legönzőbb, mert neki gyerek kell mindenáron, ő már beleélte magát, h anya lesz, jaj, ő belehalnna, ha el kéne vetetnie, nem tudná feldolgozni, meg hát lehet neki nem is lehet több gyereke ezek után stb. Ő, ő, ő. A gyerek jövőbeli életére kevesen gondolnak, csak arra, h jaja, már gondolatban olyna szépen berendeztem a babaszobát, már a tapétát is kinéztem.
Mérhetetlen önzőség.
Köszönöm a válaszaitokat, érdekes gondolatok, tapasztalatok. Valóban szerettem volna megérteni, semmi több.
Az én gondolataimat pedig #49 tökéletesen leírta. Nem éltem még át, remélem soha nem leszek ilyen bizonytalanságban, de ugyanígy vélekedek én is.
Sok-sok egészséges, életerős babát kívánok nektek. :)
válasza:Hogy miért vállalnak az emberek beteg gyereket? Szeretetből. Olyan ez, mintha azt kérdeznéd, hogy miért vállalnak be fiút a lány helyett, vagy kutyát a macska helyett. A beteg gyerek is a vére. Sokan itt túldramatizálva próbálnak okosan válaszolni, hogy elvetetné, meg minden, de amikor ott rugdos benned, az igencsak visszahúzó tényező. Nem mindenkinek lesz nagyon súlyos fogyatékkal élő gyermeke, nem mindenki kapja a legrosszabbat. A húgom például születésétől más volt, de semmiféle szűrővizsgálat nem mutatta ki, aztán 13 évig vitte anyu vizsgálatokra, ahol csak szimplán fogyatékosnak mondák, holott autista. És mit tud adni egy fogyatékkal élő, amit a többi ember nem? Szeretetet, önzetlenül, és kifogyhatatlanul. Hálás egy pusziért, vagy a kedvenc ételéért, hálás azért, ha mondjuk kifésülöd a haját. Természetesen ott a sötét oldala is, mikor esetleg hiba csúszik a gépezetbe, felborul a napirendje, és nyilvánosan tör ki belőle eme frusztráció. A többi ember mit tesz? Lenéz, ítélkezik, okoskodik, hogy intézetbe kéne dobni, ott majd jól leszedálják, meg két nagy pofon, meg el kellett volna vetetni. De mondok valamit mindenkinek: Egy fogyatékkal élő gyermek sokkal hálásabb, mint bármelyik ember a földön. Hárman vagyunk testvérek, anyám egyedül nevelt úgy, hogy a húgom is ott volt neki. Nem voltunk elhanyagolva, vagy lesz*rva.
És ezek a gyerekek többet tanítanak nekünk a világról, amiben élünk. Én tudok megbocsájtani, nem nézek le senkit mert két sérült gyereke van, és nem okoskodok, ha más gyereke hisztizik a boltban.
Az a baj, hogy túl sokan bele akarnak folyni más életébe. Én minden bizonnyal alaposan utána járnék a fogyatékosság minden apró részletének, és eszerint döntenék, nem felelőtlenül elvetetném, miközben nem tudom, mi van. A többi ember pedig, akik elvetetik sokkalta önzőbbek, mert ők nem akarnak felelősséget, ők azt akarják, hogy makk egészséges legyen, ők nem akarnak szenvedni, mert az ő kis életük. Lehetne itt napestig ecsetelni, hogy miért tartják meg, de egyet tudok mondani, amit az elején is mondtam: Szereti úgy, ahogy van.
A gyermekek Isten ajándékai, nyilván
válasza:Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
- Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
- Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.
- Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
- Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
- De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.
Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együttélnie, és ez nem könnyű dolog.
- De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod:
- Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
- Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!'', csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
- És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
- Elég ha adunk neki egy tükröt...
válasza:Szerintem nem a kérdező van elvakulva, hanem ez a sok marhajoszag , aki szándékosan nem akarja megérteni...
Én tutira nem tartanám meg ha az én gyerekemrol kiderülne hogy beteg. És nem ítélkezés egyáltalán, de én nem értek azokkal a beteg gyereket nevelokkel egyet akit magának az Istennek állítanak be, aztán a Fókuszban könyörög kajaert és még én vagyok a sz@r ember ha nem segítek...holott előtte is volt lehetőség. És ugye most arról beszélek akinek VOLT választása.
Az én páromnak van egy fogyatékos gyereke, nem mi neveljük hanem az anyja... nekem pont elég az a kis idő míg látom...ez nem élet.... Igaza van annak teljes mértékben aki a szülői onzosegrol beszél!!!
válasza:"És mit tud adni egy fogyatékkal élő, amit a többi ember nem? Szeretetet, önzetlenül, és kifogyhatatlanul. Hálás egy pusziért, vagy a kedvenc ételéért, hálás azért, ha mondjuk kifésülöd a haját"
Komolyan gondolod, te szerencsétlen, h egy egészséges gyerek nem hálás egy pusziért, meg ha megfésülöd? Nem tud szeretni?
Tényleg jó sok id.ióta gyűlt ide.
válasza:Csak csöndben megkérdezném, hogy mindazok akik totálisan félreértették a kérdezőt és a szándéka ellenére azt akarták belelátni a kérdésbe amit láttak majd lepontoztak egy rakás másik embert aki egyetértett egy kíváncsi, másokat nem értő emberrel .. vajon ők értenek e mindenkit és érdekli-e őket, hogy a másik miért kérdez és mikor pontoznak vajon ítélkeznek-e vagy sem?
Kérdező: Nem tudom miért van -vallási okon és minden élet mindenképpeni megtartásán kívül- hogy valaki megtartja a beteg gyermekét. Láttam már olyan anyát, aki megcsináltatta a chorion biopsziát, el akarta vetetni, ha kiderül, hogy beteg. Aztán ahogy nőtt benne a gyerek egyre jobban ragaszkodott hozzá és végül hiába tudta, hogy beteg nem tudta elvetetni.
Nem vagyok hivo, igy hiaba kuldod ezeket a szovegeket. Es inkabb visszatetszo amikor valaki a masikra probalja eroszakolni ezt a dolgot.
Nem gondolom, hogy egy egeszseges gyermek nem lenne halas..persze idovel "el lehet rontani", de ez csak neveltetes kerdese. Ellenben ugye egy beteg gyermekkel, akit itt most az egekig magasztaltok az egeszseges karara.
Sokan irtatok, orulok hogy tobben megertettek a kerdesemet, meg akkor is ha nem volt mindenkivel egyetertes.
Nem gondolom egyebkent onzosegnek azt, hogy nem tartanam meg. A gyerekkel szemben talan, bar ezzel sem ertek egyet, de mi van a csaladdal? Egy ilyen dolog nem csak ram van kihatassal hanem meg sokakra. Onzo lennek a parommal, a meglevo es leendo gyerekeimmel is. Igen, nehezseg. Egy gyerekkel normal korulmenyek kozt sem egyszeru. Nem vennek olyan feladatot a nyakamba, amit nem birnank a parommal. Ha emiatt onzo vagyok, hat vallalom.
válasza:Az én gyerekem beteg. Nem olvastam végig az összes hsz-t, de úgy tűnik, ilyen szülő nem írt.
Olyan genetikai rendellenessége van, aminek még neve sincs... Szóval nem egy népszerű dolog, mint a down, például. Nem súlyosan fogyatékos, sőt, valószínűleg nem is lesz az. Csak kicsit más. Kilóg a sorból, nem illeszkedik a rendszerbe. a 30.(!!) terhességi héten derült ki, hogy valami nem oké a pocakban. Addig minden eredményem kiváló volt. A minimálisan rövidebb végtagok miatt, meg a nyitott szem miatt meg ki vetetné el a gyerekét a 30. héten? (Meg akkor már nem is lehet amúgy, max. alapos indokkal halva szülés.) Bennünk ez fel sem merült. A lányom akkor már bőven mozgott, neve volt, kiságya volt. Már a mi gyerekünk volt, nem egy idegen gyerek a buszon vagy a vonaton.
Most 3 éves, túl vagyunk a nehezén, műtéteken, előítéleteken. Megtanultuk kezelni a társadalom reakcióját is. És a lány cuki, lassan járni is fog már, beszél, rajzol, okos!
Most terhes vagyok. A kombi tesztem (ami semmit nem ér) jó lett, a 12. heti genetikai uh jó lett. De ettől még pontosan tudom, hogy akár beteg is lehet a gyerekem. Mégsem végeztetek extra vizsgálatokat, nem félek görcsösen a betegségtől. Viszont ha konkrétan kiderülne a 20. hétig, hogy a gyerekemnek valamilyen baja van, akkor igen, elvetetném. A 24. hét után viszont megtanulnám elfogadni, hogy újra kezdődik minden... De addig, igen, megszakíttatnám a terhességet, mert csak én és a férjem tudjuk, hogy milyen kálváriát jártunk be az elmúlt három évben. Hogy minden nap a reménnyel keltünk és feküdtünk, hogy valaha a mi gyerekünk is talán járni fog, talán ovis lesz, talán beszélni fog.
És a legelviselhetetlenebb a sok előítélet. Nem a lányunk nehezítette meg az életünket az elmúlt három évben, hanem a társadalom, az emberek, a sajnálkozó pillantások, a bezáródó ajtók... Leginkább a társadalom miatt nem szülnék beteg gyereket. Mert az emberek nem szeretik azokat, akik kilógnak a sorból, még akkor sem, ha semmit nem tudnak róluk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!