Jehova tanúi miért mondják állandóan (miért "veszik a szájukra") Isten nevét?

Kedves 16-os.Egy dolog nagyon elkerüli a figyelmedet.Sok Bibliai név napjainkra a magyar Bibliákban,(szóhasználatban), teljesen megmagyarosodtak.

Tipikus példa erre Jézus neve.Erre is írhatnád, hogy egy rakás zagyvaság.

Miért?...Hát figyelj!

A Katolikus Biblia 1987-es kiadásában az 1127-es oldalon az apróbetűs ,, Jegyzetek,,címszó alatt a 4.-ik bekezdésben az alábbi olvasható:

,,Máté Jézus Krisztus őseivel kezdi evangéliumát. Jézust kettős névvel hozza, amennyiben Krisztusnak is nevezi.

Jézus nevének teljes alakja a zsidóban....,,Jehosusa-Jahve,,...a segítség, az üdv.

Ennek rövidített alakjából, Jesua-ból lett a görög Jézus név.

Ma már ezt senki sem vitatja.

De mi van Isten tulajdon nevével?

Ugyan ez a Biblia a ,,Megjegyzések a könyv használatához,,címszó alatt a 8.-ik oldalon többek között ezt is írja:

...,,A Jahve nevet szintén a hagyománynak megfelelően..,,Úr,, szóval fordítottuk.De kivételesen meghagytuk a héber alakot ott, ahol külön hangsúly van rajta.,,

Ez a külön hangsúly úgy kb.29 x-er fordul elő a Mózes által írt Kivonulás könyvében.

Az indoklásban úgy szól,hogy....,,a Jahve nevet,, nem pediglen...,,YHVH-át,,.

Persze tudjuk, hogy a zsidóban nem használtak magánhangzókat az írásokban, csak mássalhangzókat.Innen a YHVH.

Hogy a görög iratokban nem szerepelt az Isteni Jahve név, ez sem teljesen igaz.Maga Jézus tett róla bizonyságot egy kijelentésében:

Márk 12:28,29.

,,28.Egy írástudó is hallgatta a vitát.Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle:,,Melyik az első a parancsok közül_,,

,,29.Jézus így válaszolt: ,,Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr,,.

Vajon hogyan hangozhatott ez el, amikor Jézus a Mózes könyvéből idézte?

Valószinű, így:

,,Halld Izrael: Jahve a mi Istenünk,az egyetlen Jahve,,.

Ezt mint már írtam, a 8-ik oldal kommentje támasztja alá.

De mindezek mellett még ez is olvasható a Katolikus Biblia 15.-ik oldalán....,,Az öt könyv szerepe a vallásban,, címszó alatt.

Csak a lényeget emelem ki.

,,....A Pentateuchus Istennek a világgal való kapcsolatát vázolja, s mint ilyen lett a zsidó vallás alapja s kánoni könyv.

Az ószövetségi ember megtalálta benne sorsának magyarázatát, s választ kapott azokra a kérdésekre, amelyek mindenkiben felmerülnek a világra és az életre vonatkozóan......Megmagyarázta azt is, hogy az egy Isten, Jahve,miért Istene Izraelnek, s hogy Izrael miért az ő népe.,,

Ezért emelte ki Jézus, hogy....Halld Izrael,..Jahve a mi Istenünk.......

Az pediglen, hogy egy tulajdonnevet felcserélhetnek főnévvel, megint csak helytelen.Mivel a Biblia feltárja, hogy van sok isten, és van sok úr.1Korinthus 8:5,6.

S ha én azt mondom, ...Úr,,- Adonájt,Her,Mister,Pán, Hospodin,Gospodyn, vajon kire gondolok, kihez szólok?

A főnevek, mint az:..úr, paraszt, szolga, tanár, diák,cukrász, stb. pozíciót jelző, jelentő szó.

A tulajdonnév azonban azonosít,mint: a Yahve,Jehova, Jézus, Péter,János stb.

S hogy miért Jehova és nem Jahve.Az elején már írtam, hogy hogyan lett a ,,Jehosusa-Jahve-ből a magyarban használatos Jézus név.

A Jehova név nem kitalált változat, hanem a héber Yahveh latinizált magyar formája, amelyet nem csak a Jehova Tanui által kiadott Bibliában olvashatunk, hanem a reformtus Bibliában is, pontosan a Károli Gáspár Bibliában.

2Mózes 6:3.,,Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes,,.

2Mózes 15:3.,, Vitéz harcos az Úr: az ő neve Jehova,,.

Zsoltárok 83:19.,,Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön,,.

Ésaiás 26:4.,,Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van,,.

A nevekhez még csak annyit:Miért nem vitatod, hogy a Hans az nem János,a James az nem Jakab,és a Helena az nem Ilona.

Azért, mert Sátán és az ügynökei csak az Isten nevét akarják eltörölni az egész emberiség elől, hogy azok akik akarják, ne hívhassák őt segítségül, és nem is ismerhessék meg őt.Pedig az örök élet egyik feltétele az, hogy megismerjék őt:

János 17:3.

Azok, akik ez ellen dolgoznak, nem Istent szolgálják, hanem az Ördögöt az az Sátánt.

László

Kedves László!

Teljesen biztos lehetsz benne, hogy Jézus szájából sem hangzott el az a mondat a Jahve tulajdonnév említésével, mivel mint már említettem azt csak a zsidó főpap vette a szájára egyszer egy évben, ha azt Jézus az általad vélelmezett módon mondta volna, ott a helyszínen megkövezik.

Az pedig, hogy Károli meg a jehovisták nyomán hogyan lett magyar sajátosság az, hogy állítólag Isten neve Jehova annak fennt részletezett zsidó nyelvi és vallási okait nem kívánom ismét részletezni, azt hiszem eléggé világosan kifejtettem ennek a butaságnak a hátterét.

Végezetül, kár ebbe az ördögöt meg a rosszindulatot belekeverni, inkább javaslom nem elfogadni félművelt emberek kitalációit, amely által azt hiszik, hogy feltalálták a spanyol viaszt, amelyet a gonosz katolikus egyház botrányosan eltitkolt, miközben bődületes butaságot tanítanak, olvastak valamit betű szerint ész nélkül és azt hiszik ők a mevilágosodottak........

Kedves 22-es.Látom arogánsan akarsz provokálni minket.Pedig nem magyon fog sikerülni.Én is írthatnám, hogy bigot, elmaradott, farizeuspárti, beszűkült ember vagy, de nem teszem.Ezt csak azért hosztam fel, hogy bárki írhat bármit a másikra nézve.

Azt, hogy Jézus nem mondhatta ki a Yahveh,(Jehova)nevet, mert megkövezték volna őt a bigott farizeusok, és az általuk befolyásolt nép, nem új keletű.Ugyan is Jézust nagyon sokszor el akarták fogni, és megkövezni, azért, mert az igazságot szólta.

Miért éppen ez lenne az egyetlen kivétel?

Azt pediglen, hogy jogtalanul használta volna a Yahveh (Jehova) nevet, mivel csak a főpap mondhatta ki egyszer egy évben, ez csak a hagyományt őrző farizeusok rendelete volt, amire Jézus az alábbiakkal reagált:

Máté 15:3.

,,Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?,,( Katolikus fordítás)

Ugyan is Jézus a Zsidók 5:6. szerint:

,,Miképen másut is mondja:Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint,,.

Itt Pál apostol a Zsoltárok 110:4-es versét idézte.

Tehát két egymásnak ellent mondó csoport volt, már az első században is.

Akik nagyon tanult embereknek tartották magukat.

És a másik csoport,akiket ezek a nagyon tanult emberek, egyszerű, semmire kelő, írástudatlan senkiknek neveztek.

Hát ezeket a senkiket kereste fel Jézus, és oktatta őket, anélkül, hogy a farizeusoknak és írástodóknak tetszet-e, vagy sem. 1Korinthus 1:19-31.Máté 11:25,26.

S ennek így kell lennie napjainkban is, mivel az Isteni név használata az alábbiakhoz köthető:

2Mózes 3:14,15.

,,Én vagyok aki vagyok,,.Aztán így folytatta (Isten),, Így beszélj Izrael fiaihoz:Aki van, az küldött engem hozzátok.,,Azután még ezt mondta Isten Mózesnek:,,Jahve, atyáitok Istene,Ábrahám Istene,Izsák Istene,Jákob Istene küldött hozzátok.Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre,,.

....Így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.!!!!!

Még ha ez sokaknak nem is tetszik.Az apostoli minta az Apcsel 5:28,29.-ben olvasható.

Kiemelném a lényeget:

,,Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek,,.

Haragos indulataiddal kapcsolatban,(...katolikusok meg Jehovisták.....) meg csak annyit szeretnék kérdezni, hogy mennyire tartod magad kereszténynek,....Jézus követőjének?

Jézus ugyan is a tanítványainak azt az utasítást adta, hogy még azokat is szeressék, és azokért is imádkozzanak, akik gyűlölik és üldözik őket.

Lukács

6:24-27...31-33.

Tisztelettel.Lásló

nem kell Laci bácsi ilyen idegesen gépelni, csak nyugalom!!! Azon felül hiába másolsz be 500 igehelyet a nyelvi butaság attól még nyelvi butaság marad, ha pedig szeretnéd a katolikusokat a farizeusok pártján tudni, talán olvasd el, hogy erről a kérdésről maguk a zsidók mit vallanak:

A Károli fordításból, a magyar irodalomból és Jehova Tanúi révén közismert “Jehova” változat középkori eredetű teológiai műszó. A JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit, hogy a JHVH-t olvasó Adonájt mondjon, de egyes középkori teológusok a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasták.

Így keletkeztek a Jahovah vagy Jehovah stb. változatok. (A “Jehova” változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az “Isten” mássalhangzóiból és az “Uram” magánhangzóiból összerakott “Ustan”).

A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: “a Név” (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a “személy”-re, ezért használja a “név” szót: pl. “Isten nevét segítségül hívni” = magát Istent segítségül hívni; “Isten nevét magasztalni” = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Apostolok Cselekedetei 1:15 “százhúsz név sokasága” = százhúsz főnyi sokaság, vagy Apostolok Cselekedetei 4:12 “nem is adatott az embereknek az ég alatt más név” = nem adatott senki más.

A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illető tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istennek is sok neve van a tulajdonságai és tettei, illetve a hívők tapasztalatai alapján, pl. az Úr, a Mindenható, a Legfelsőbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltőn Szerető Isten, Kőszikla, Atya stb.

Egy ünnepélyes alkalommal Isten kimondta nevét, és ezt megismételte többször is Mózes füle hallatára. Mózes leírta ezt az eseményt, és ez fennmaradt a Bibliában egészen a napjainkig (2Mózes 34:5). Sőt Isten még le is írta a nevét, mégpedig saját „ujjával”. Amikor Mózes megkapta ama „Tízparancsolat” néven ismert igéket, Isten csoda módjára leírta azokat. A beszámoló elmondja: „Mihelyt befejezte [Isten] Mózessel a beszédet a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak” (2Mózes 31:18). Isten neve nyolcszor fordul elő az eredeti Tízparancsolatban (2Mózes 20:1–17). Maga Isten nyilatkoztatta ki az embereknek a nevét szóban is, írásban is. Mi tehát az ő neve?

Héberül leírva így olvasható: יהוה. Ez a négy betű más néven: Tetragrammaton, a héberben jobbról balra olvasandó. Sok mai nyelven: YHWH vagy JHVH formában szerepel. Istennek ez a négy mássalhangzóval jelölt neve majdnem 7000-szer előfordul az eredeti „Ószövetségben”, vagyis a Héber Szent Iratokban.

Ez a név a héber ha·wah’ (הוה), „valamivé lenni” jelentésű igének a műveltető alakja, és szó szerint annyit jelent: „Létezhet” („előidézi, hogy valami legyen”). Isten neve tehát olyan személyt jelöl meg, aki ígéreteit fokról fokra beváltja, és szándékait maradéktalanul megvalósítja. Csak az igaz Isten viselhet ilyen gazdag jelentésű, sokatmondó nevet.

Az ott közölt fordításokból kettő az isteni név helyett tulajdonképpen két címet: „Úr” és „Örökkévaló” szót közöl. Egyben a Jehova alakban viszont felismerhetjük a négy betűből álló isteni nevet. Mi okozza e kiejtésbeli különbséget?

Hogyan helyes Isten nevét kiejteni?

Az igazság az, hogy teljes bizonysággal senki sem tudja ma, hogyan ejtették ki erediteleg Istennek a nevét. Miért nem? Azért, mert a Bibliát eredetileg héber nyelven írták, és az eredeti írásban az írók csak mássalhangzókat írtak, magánhangzókat nem. Az ihletett írók is ennek megfelelően jártak el az isteni név leírásakor, vagyis csak mássalhangzókat írtak.

Amíg az ősi hébert mindenki beszélte, semmi próbléma nem volt. Az izraeliták ismerték és megszokták a név kiejtését, és amikor írott formában látták a nevet, gondolkodás nélkül beiktatták a megfelelő magánhangzókat (mint például magyarul is tudjuk, hogy az „stb.” „satöbbi”; vagy „krt.” „körút” értelmet jelent).

Időközben két dolog is történt, ami változtat ezen a helyzeten. Az egyik: a zsidók között elterjedt egy babonás félelem, hogy nem szabad hangosan kimondaniuk Isten nevét; így, amikor a Biblia olvasásakor e névhez érkeztek, a név helyett Adonáj-t ejtettek (jelentése: „Szuverén Úr”). És ahogy az idő telt, az ősi héber nyelv is megszűnt élő nyelv, a mindennapi beszélgetés nyelve lenni, s ennek következtében az isteni név eredeti héber kiejtése elfelejtődött.

Időszámításunk első ezredének második felében zsidó tudósok bevezettek egy jelrendszert, s ettől kezdve kitették vagy jelölték a hiányzó magánhangzókat, és ezeket a mássalhangzók köré írták a héber Bibliában. Így kívánták biztosítani, hogy a héber nyelv kiejtése összességében el ne vesszen. Most már mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók be vannak jelölve, s ezeknek akkori kiejtése fennmaradt számunkra.

Amikor Isten nevéhez érkeztek, ahelyett, hogy az odavaló magánhangzó jelt írták volna köré, legtöbb esetben más magánhangzó jelt tettek ki, hogy az olvasót emlékeztessék arra, hogy itt Adonáj-t kell ejteniük. Ettől kezdve az isteni név elfogadott kiejtése Jehuah, illetve Jehovah lett. Ebben az isteni névben az eredeti nyelven írt név lényeges elemei mind megtalálhatók.

Melyik kiejtésnél maradjunk?

Honnan eredtek a Jahve-féle kiejtések? Ezek olyan alakok, amelyeket modern bibliatudósok javasoltak, akik megpróbálták Isten nevének eredeti kiejtését kikövetkeztetni. Egyesek — jóllehet nem mindannyian — úgy vélik, hogy az izraeliták Jézus ideje előtt valószínűleg Isten nevét Jahve-nak ejtették. Ebben azonban nem lehetünk egészen biztosak. Lehet, hogy így ejtették, lehet, hogy nem.

Sokan jobban szeretik a Jehova kiejtési módot. Miért? Mert ez a Jahve alaknál megszokottabb és közismertebb kiejtés. Nem lenne-e jobb olyan alakot használni, amelyik közelebb áll az eredeti kiejtéshez? Nem feltétlenül, mivel nem ez a jellemző a bibliai nevekre.

Vegyük a legkiemelkedőbb példát: Jézus nevét. Tudod-e, hogyan szólította Jézust családja és baráti köre a mindennapos beszélgetéseikben, amíg Jézus Názáretben nevelkedett? Az igazság az, hogy senki sem tudhatja teljes bizonyossággal, de nagy valószínűséggel vagy Jesuának (vagy esetleg Jehosuának) nevezték, de semmiképpen nem Jézusnak.

Amikor életének történetét görög nyelven megírták, az ihletett írók nem törekedtek az eredeti héber kiejtés megőrzésére. Ehelyett görögül így adták vissza nevét: I·e·sous’. Ma a Biblia olvasói a maguk anyanyelvén különböző módon olvashatják Jézusnak a nevét. A spanyol bibliaolvasók a szövegben olvasható Jesus-t Heszusz-nak, míg az olaszok a Gesu-t Dzsézu-nak ejtik. Az angolok a Jesus helyett Dzsizösz-t mondanak.

De helye lenne-e, ha felhagynánk Jézus nevének kiejtésével csak azért, mert közülünk legtöbben, de talán egyikünk sem tudja, hogyan ejtették ki eredetileg? Semmiképpen sem! Ilyet egyetlen fordító sem javasol. Mi szeretjük ezt a nevet, hiszen Isten szeretett Fiát, Jézus Krisztust nevezi meg, aki életvérét adta értünk. Vajon tiszteletünket tükrözné Jézus iránt, ha nem említenénk a nevét a Bibliában előforduló helyeken és egyszerűen olyan címekkel helyettesítenénk, mint pl. „Tanító” vagy „Közbenjáró”? Bizonyára nem! Úgy tudunk Jézusra utalni, ha az anyanyelvünkön megszokott kiejtésnek megfelelően használjuk az ő nevét.

Hasonló magyarázatokat fűzhetnénk a Bibliában olvasható összes nevekhez. Ezeket a neveket saját nyelvünknek megfelelően ejtjük, és nem próbáljuk meg az eredeti kiejtést követni. Jirmijáhu helyett egyszerűen Jeremiást mondunk. Vagy Ésaiást mondunk, holott a prófétát a maga korában valószínűleg Jesajáhu-nak szólították. Még azok a tudósok is, akik jól ismerik a nevek eredeti kiejtését, a mai kiejtést és nem a régit követik.

Ugyanez érvényes Jehova nevére is. Még ha a mai Jehova forma nem is pontos kiejtése az eredetinek, ez semmit sem von le a név értékéből és fontosságából. Azt a Teremtőt, azt az élő Istent, azt a Legfelségesebbet jelöli meg, akit Jézus imájában így szólított meg: „Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved!” (Máté 6:9).

Jóllehet sok fordító a Jahve kiejtést részesíti előnyben, az Új Világ fordítás és még sok más fordítás is a Jehova kiejtési formát használja, mivel már évszázadok óta ezt szokták meg az emberek. Ezenkívül ebben a névben ugyanúgy, mint a többi alakban — a Tetragrammaton négy betűje: YHWH vagy JHVH megtalálható.

Gustav Frederich Oeler, német professzor majdnem ugyanilyen okból már korábban hasonló döntésre jutott. Az ő művében a különböző kiejtési módokat tárgyalja és ilyen következtetésre jut: „Mostantól kezdve a J e h o v a szót használom, mert tulajdonképpen ez a név annyira meghonosodott szókincsünkben, hogy mással nem lehet helyettesíteni” (Theologie des Alten Testaments, 2. kiadás, 1882, 143. oldal).

Különbböző tudósoknak más és más elképzelésük van arról, hogyan ejtették ki eredetileg a JHWH-t.

A The Mysterious Name of Y.H.W.H. c. könyvben a 74. oldalon Dr. M. Reisel így nyilatkozott, hogy a „Tetragrammaton magánhangzókkal való kiejtése eredetileg ez lehetett: JeHūàH vagy JaHūàH”.

Canon D. D. Williams, Cambridge-i egyetemi tanár szerint a „bizonyítékok azt mutatják, jobban mondva, azt bizonyítják, hogy a Jahve(h) forma nem pontos kiejtése a Tetragrammatonnak. Valószínűleg inkább ez: JĀHÔH” (Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, 1936, 54. kötet, 269. o.).

A francia Revised Segond Version magyarázó szótárában a 9. oldalon a következő magyarázat olvasható: „Egyes újabb fordításokban előforduló Jahve-ejtés néhány ősi tanúbizonyságra támaszkodik, de ezek nem bizonyító erejűek. Ha valaki azokat a személyes neveket veszi tekintetbe, amelyekben az isteni név benne van, mint például Illés (Élijahu) próféta nevében, a kiejtés lehet Jaho, de lehet Jahu is.”

1749-ben Teller német bibliatudós Isten nevének különböző kiejtéseit hozza fel, amelyekkel olvasmányaiban találkozott: „A sziciliai Diodorus, Macrobius, alexandriai Kelemen, szent Jeromos és Origenész Jao-t írt; a szamaritánusok, Epiphanius, Theodoretus: Jahe vagy Jave alakot; Ludwig Cappel: Javoh-nak ejti; Drusius: Jahve-nak; Hottinger: Jehva-nak; Mercerus: Jehovah-nak; Castellio: Jovah-nak, és le Clerc: Jawoh-nak vagy Javoh-nak.”

Ezekből a kijelentésekből tehát nyilvánvaló, hogy Isten eredeti nevének a kiejtése ma már nem ismeretes. Voltaképpen nem is ez a lényeg. Ha ez lenne, akkor maga Isten gondoskodott volna arról, hogy nevének kiejtése fennmaradjon számunkra. A lényeg inkább az, hogy merjük Isten nevét a saját anyanyelvünkön az itt megszokott kiejtésnek megfelelően használni.

Az isteni név különböző nyelveken való előfordulásai a nemzetközileg elfogadott Jehova alakot mutatják

Angol — Jehovah

Awabakál — Yehóa

Bugotu — Jihova

Cantonese — Yehwowah

Dán — Jehova

Efik — Jehovah

Fidzsi — Jiova

Finn — Jehova

Francia — Jéhovah

Futuna — Ihova

Holland — Jehovah

Igbo — Jehova

Japán — Ehobu

Joruba — Jehofah

Lengyel — Jehowa

Magyar — Jehova

Maori — Ihowa

Motu — Iehova

Mwala-Malu — Jihova

Narrinyeri — Jehovah

Nembe — Jihova

Német — Jehova

Olasz — Geova

Petats — Jihouva

Portugál — Jeová

Román — Iehova

Szamoa — Iehova

Sotha — Jehova

Spanyol — Jehová

Szwahili — Yehova

Svéd — Jehova

Tahiti — Iehovah

Tagalog — Jehova

Tonga — Jihova

Venda — Yehova

Xhossza — uYehova

Zulu — uJehova

Isten neve: „Jehova” még a nem bibliai szövegben is közismert

Franz Schubert zenét komponált Johann Ladislav Pyrker „A Mindenhatóság” című költeményére. Ebben Jehova neve kétszer is előfordul. Verdi „Nabucco” című operájának utolsó zárójelenetében szintén elhangzik a Jehova név.

A svájci Arthur Honegger zeneszerző „Dávid király” című oratóriuma is a Jehova nevét emeli ki. A híres francia író, Victor Hugo, több mint 30 művében használta Jehova nevét; és Lamartine is verset írt „Jehova” címmel.

Rimai János „Istenes Énekei”, az 1701-ben Kolozsvárott kiadott példány hasonmása 143. lapján ez olvasható: „Kegyes Jehova tekints ránk mennyből, . . .”

Jókai Mór „Egy az Isten” című regényében a következőt olvassuk: „Egy az Isten! A Jehova Isten!”

Ady Endre „Kain megölte Ábelt” című verse így kezdődik: „Uram, én Jehovám . . .”, és az „Ésaiás könyvének margójára” című írása pedig ezt tartalmazza: „ . . . Valaki, akit Úrnak is neveznek, Jehovának is . . .”

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM-ban Apaffi György Küküllő vármegye főispánja 1635 körül készült síremlékén megtalálható Isten neve a latin szövegben: Iehova fortitudo mea in ipso separavit cor meu IC psal 28.

A Jehova kiejtési forma tehát évszázadok óta bevett, nemzetközileg is elismert kiejtése volt Isten nevének. Azok, akik hallották ezt a nevet, rögtön tudták, kiről van szó. Ahogy Oehler professzor mondta: „Ez a név annyira meghonosodott szókincsünkben, hogy nem lehet más névvel helyettesíteni” (Theologie des Alten Testaments).

A vatikáni Szent Péter Bazilikában talált angyalszobornak egyik részlete Isten nevével a XIII. Kelemen pápa sírján

Sok pénzérmén is olvasható Isten neve. Ilyen ez az 1661-es évből keltezett, Nürnbergből származó pénzérme is. A latin felírás értelme: „Szárnyaid árnyékában”

Régebben Isten nevének Tetragrammatonos alakja sok egyházi épületet diszített

Fourviére-i katolikus bazilika, Lyons, Franciaország

Bourges-i székesegyház, Franciaország

La Celle-i templom, Dunoise, Franciaország

Digne-i templom, Dél-Franciaország

São Paulo-i templom, Brazília

Strasbourg-i székesegyház, Franciaország

Szent Márk székesegyház, Velencében, Olaszország

Jehova neve, amint látható a Bordesholm-i kolostorban, Németország

Egy német pénzérmén 1635-ből

Egy templom fölött Fehmarnban, Németország

És egy 1845-ös sírkövön Harmannschlagban, Alsó-Ausztria

Ábrám szövetséget kötött egy JHWH istennel, ami végig kíséri az egész zsidóság útját. Áldás vagy átok, ez végig kíséri az egész élet útjukat. Azt a sok betarthatatlan törvényt, amelyet a beszélő isten , annak érdekében adott nekik, hogy féljenek tőle.

Az áldás, a jó élet, gazdagság által hatalom az egész földön.

Nem csodálkozom, hogy ennek érdekében inkább eltűrik a rajtuk uralkodó istent, vagy inkább megszabadulnának tőle, de nem tudnak, az akkori szövetségkötés miatt.

Miért nem mondják ki a nevét? Mert annyira félnek tőle.

Jehova tanúi is szövetséget kötöttek vele, hogy elhitetik az emberekkel, hogy ő az egyedüli isten. Amit az egyik, nem tett meg, végre hajtja a másik. A "másik" Jehova tanúi. Ők engedelmesebbek, mert belekeverték Jézust is(ezért az engedelmesség). A tanúknak is ígéretet tett JHWH, hogy amennyiben végig másszák az egész földet, az ő nevét hirdetve, a jutalom a föld öröklése.

Ezeknek tudtán mégis vitakérdés marad, még pedig az,hogyha Ábrahám leszármazottaival volt a beszélő isten, miért várták mégis a Messiást.

Kedves 29-es.Szeretném egy kicsit helyrehozni azt, amit itt eléggé félremagyarázol.

Ábrahám szövetséget kötött egy JHVH istennel,ami végig kiséri az egész zsidóság útját.

1Mózes 17:1 - 10.Nem JHVH isten,kisbetűvel,hanem a mindenható Isten van megemlítve ezekben a versekben.A YHVH név nem volt nekik kinyilatkoztatva.

Erről tanúskodik a 2Mózes 6:2,3.

,,Az Isten pedig szólá Mózeshez és mondá néki: Én vagyok az Úr,,.

,,,Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én YHVH ( Jehova - Károli G.Biblia) nevemen nem voltam előttük ismeretes,,.

Továbbá, nem Ábrahám kötötte a szövetséget Istennel, hanem Isten kötötte a szövetséget Ábrahámmal.Azt hiszem ebben van némi külömbség?!

1Mózes 17:1,2.

Áldás vagy átok ez végig kíséri az egész élet útjukat.Azt a sok betarthatatlan törvényt, amelyet a beszélő isten,annak érdekében adott nekik,hogy féljenek tőle.

,,Micsoda tehát a törvény?,,Azaz, milyen célból adta YHVH törvényét Izraelnek?

Pál apostol így felel rá:,,Hogy nyilvánvalóvá legyenek a törvényszegések,amíg el nem érkezik a Mag, aki az ígéretet kapta...Következésképpen a Törvény Krisztushoz vezető nevelőnkké (azaz tanítónkká) lett,, Galata 3:19 - 21.

A Törvény kifejezett célja az volt, hogy őrizze és vezesse Izrael nemzetét addig, amíg eljön Krisztus és akkor kész legyen elfogadni őt.Nem pedig megfélemlítés céljából adatott.

A Törvényben előírt sok áldozat arra emlékeztette az izraelitákat, hogy bűnösök és Megváltóra van szükségük.

Zsidók 10:1 - 4.

Továbbá a Törvény azt a célt is szolgálta, hogy megvédje az Izrael nemzetét,a körülöttük lévő pogány nemzetektől, azok hamis tantételeiktől,szokásaiktól, és erkölcstelen életmódjuktól.

Az áldás,a jó élet,gazdagság által hatalom az egész földön.

Nem csodálkozom, hogy ennek érdekében inkább eltűrik a rajtuk uralkodó istent,vagy inkább megszabadulnának tőle,de nem tudnak,az akkori szövetségkötés miatt.

Ezt nem tudom honnan szeded, mert ha végig olvasod az Ószövetségi részt a Bibliában,egész másról tanúskodik.Sokszor voltak az izraeliták szorult helyzetben, elnyomottak,rabságban stb.igaz voltak jólétben is,de ez nem tükrözi azt az állításodat, hogy az izraelíták a jó élet miatt tűrték volna meg az Isten uralkodását maguk felett.

Miért nem mondják ki a nevét?Mert annyira félnek tőle.

Ha bár a 10 parancsolatban benne van,hogy Isten nevét hiába ne vedd a szádra.Ez azonban azért adatott nekik, mert sok zsidó a hétköznapokban olykor arra is használták a YAHVEH nevet, hogy esküdjenek rá, fogadalmakat tegyenek a nevében, hogy pl.ha valamit kölcsön kértek, Isten nevére esküdtek, hogy vissza adják azt.

Ez a magyarban is meghonosodott: Isten bizony megadom.Isten nevére esküszöm, hogy megölöm.stb.

Sok egyéb zsidó pedig babonás félelemből nem használta Isten nevét, mivel azt gondolta, túl szent az ahhoz, hogy ki lehessen mondani, s ha valaki kiejti ennek ellenére, azt Isten megtorolja.

Jehova tanúi is szövetséget kötöttek vele .....

Ez megint csak új, mert mi érintettek, nem tudunk róla.

...,hogy elhitetik az emberekkel, hogy ő az egyedüli isten.

Ezt nem Jehova Tanúi mondják, hanem a Biblia.

Zsoltárok 83:19.

,,Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön,,.

Jézus pedig ezt mondta: a János 17:3.-ban.

,,Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust,,.

Az ezt követő három mondatra, nem tudok reagálni, mivel nem értem mire célzol.Gondolom belefáradtál a fogalmazásba, és az zavart meg.

Az utolsó mondatokra pedig, hogy miért várták a Messiást, Ábrahám leszármazottai, gondolom már megadtam a választ, de újra kiemelném,más gondolatokkal.

Róma 5:12.

,,Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek,,.

Róma 5:18.

,,Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása,,.

1Korinthus 15:22.

,,Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek,,.

Tehát a zsidók tudták, hogy az Ádámi bűntől csak a Messiás tudja majd megszabadítani őket, ezért vártak rá.

László