A halak miért tudnak olyan sokáig vízen kívül lenni?

Úgy lehet, hogy kiegészítő légzési módokkal is rendelkeznek, ez hazai példánál maradva leginkább a bőrlégzést jelenti. Különösen akkor igaz ez, ha alapvetően oxigénszegény vizekhez illetve időszakokhoz is alkalmazkodtak az evolúció során.

Példának okáért a bőrlégzésükre kimondottan építő halak (angolna, ponty...) kültakaróján hajszálerekkel dúsan átszőtt szövetek találhatók, az oxigén diffúzióval jut be a keringési rendszerbe, oly hatékonyan, hogy az állat oxigénigényének 3/4-ét is biztosítani tudja kritikus helyzetben.

A pipálást (lásd pontyfélék) pedig szimplán életösztön diktálja, melegebb pangó vizekben az atmoszferikus levegővel közvetlenül érintkező oxigéndús felső rétegbe igyekeznek, a száj mozgatásával növelve a kopoltyún átáramló levegő volumenét, szárazon uezt teszik, más kérdés, hogy a tüdős halakat leszámítva ez önmagában még kevés lenne a túléléshez.