A páromék állatokat tartanak. Sehova nem tudunk elmenni miattuk hosszabb időre, mert gyorsan haza kell menni ellátni őket. Hogyan közöljem feléjük, hogy ez nem tetszik nekem?

#10

Amennyi munkába kerül vágósúlyba nevelni egy szarvasmarhát, pont meg is vehetnéd a boltban, s még te járnál jobban.

Kaszálas, forgatás, (bálázás), szekérrakás, leürítés, etetés, itatás, ganyéhányás, gyanyéelvivés, levágás, feldolgozás, kaszálógép javítás, traktor javítás (meg a megvevésük), stb + még maga a munka es az idő, amíg ezekkel foglalkozol a tűző napon a legnagyobb melegben.

Arról nem is beszélve, hogy így hirtelen lesz nagyon sok húsod, amit tárolni is kell valahol, és nem csak az a típusú hús lesz, amit te akarsz, hanem olyan is, amit ha venni kéne, sose adnál ki pénzt, de valamit kell vele kezdjél...

Apum pl egyszer megjegyezte, hogy építi itt a garázst, van traktor stb, de lehet, hogy valami infós férjem lesz, aki sose fog mezőgazdasággal foglalkozni. Direkt nem olyanokkal ismerkedtem, aki talán mezőgazdasággal fognak foglalkozni, mert 20 éven keresztül láttam, hogy az egész egy nagy szenvedés. Tiniként nem hiányoztak a kirándulások, de így felnőve rájöttem, hogy jobb lett volna ha nem úgy kell elvigyen a barátomat a strandra mikor nálunk volt, hogy legutóbb kb 10 évesen láthattam élőben medencét... Konkrétan nem tudom, hogy mi a menete egy nyaralásnak...

Gyerekkoromban a szüleim megoldották úgy az állatokat, hogy vagy anyum otthon maradt, s apum elvitt valahova, vagy felhajtották az egészet a nagyszüleimhez a szomszéd faluba, s akkor nagyapám nem csak 2 lovat tartott el pár napig, hanem mást is. Csak ahogy a nagyszüleim öregedtek, ez nem volt megoldható.

Ez egy életforma, ha ők ezt választották, nem fogják feltétlenül a kevedért megmásítani. Tudtad ezt amikor őt választottad valószínűleg. Én ebben nőttem, most is ezt csinálom. A párom is tudta a kezdetektől hogy ha meló van, akkor meló van. Az állat nem eteti meg saját magát, az emberre van utalva.

Néha van egy családtag aki besegít meg lehet oldani, vagy kerestek egy helyi segítséget aki alkalomadtán beugrik.

Ez csak így megy. A haszonállatot szolgálni kell, hogy aztán az szolgálhasson minket.

Nehéz dolog, de egyben szép is :)