Hogyan lesz a csiga? Az elejétől a végéig légyszi.

Testfelépítésük általános jellegzetességei [szerkesztés]

Az aszimmetria kialakulása [szerkesztés]

A csigák legszembetűnőbb sajátossága a csigaház, mely tulajdonképpen meszes külső váz, melyhez izmok is tapadnak. A váz – ellenben pl. a kagylók héjteknőivel – aszimmetrikus. A csigák azonban csak másodlagosan részaránytalanná vált állatok, az ősi csigák kétoldalian részarányosak voltak. A részaránytalanná válás három alapvető folyamat eredménye: a test visszahajlásáé (flexio), a csavarodásé (torsio) és a visszacsavarodásé (detorsio).

A változás során a hátulsó testvég visszahajlott, ennek eredményeképpen a végbélnyílás és a kopoltyúk előre, a fej közelébe kerültek. A torsio folyamatában a belső szervek a visszahajlás síkjáró merőlegesen 180°-kal megcsavarodtak. Emiatt az eredetileg jobb oldalon lévő szervek átkerültek az állat bal oldalára, és viszont, a bal oldali szervek a jobb oldalra kerültek. Ezt követően a páros szervek egyik redukálódott, majd felszívódott. Ezzel együtt kialakult egy sajátos anatómiai jellegzetességek: a keresztidegűség (streptoneuria). Ugyanis a két fő párhozamos idegköteg a bélcső alatt és felett a torsio következtében keresztezték egymást.

A csigák egy részénél bekövetkezett további detorsio. Ennek következménye lett, hogy a szervek visszakerültek a test eredeti oldalára, azonban páratlanok maradtak (pl. szívpitvar, vese, kopoltyú), az eredeti szervek nem fejlődtek ki újra. Ezzel együtt megszűnt a keresztidegűség, és másodlagos egyenesidegűség alakult ki (euthyneuria).

Morfológiai jellegzetességek [szerkesztés]

A csigák feje kicsiny, rajta található a szájnyílás, fölötte pedig a tapogatók. Ez utóbbiaknak az érzékelésben van szerepük. Lábuk erőteljesen ellaposodott csúszó- vagy hasláb. A szájnyílás és a talp széle között nyílik egy exokrin mirigy, a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a haslábat felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az araszoló mozgás során az izomzat periodikusan húzódik össze, külsőleg ez mint kontrakciós hullám jelenik meg és fut végig a haslábon. A haladó csiga mögött a megszáradt nyálka mászásnyom formájában marad meg.

A csigák legjellegzetesebb morfológiai sajátossága a külső meszes váz, a csigaház (testa). A csigaház alakja, mérete, színe fajonként változó, így a fajmeghatározó bélyeg. A házat a köpenyszegélyben található nagy, nyálka-, fehérje- és mésztermelő mirigysejtek választják ki. Ennek megfelelően többrétegű a csigaház. Legbelül vékony gyöngyházréteg (hypostracum) található, mely a csigák nagy többségénél hiányzik. Középütt vastag kristályos mészréteg, míg legkívül fehérjéből és kitinből álló réteg található. A csigaház egész élete során együtt növekszik az állattal.

A táplálkozás [szerkesztés]

A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, mely a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A szájüreg rövid, izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső s végül a tág gyomor következik. A nyálmirigyek a garat és a nyelőcső határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a tápanyag-raktározás („máj”). A középbéli mirigy szívja fel a táplálék finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek.

Anyagszállítás [szerkesztés]

A szívük nagy szívburoküregben található, egy szívkamrából és szívpitvarból áll. A szívkamrából induló aorta három fő artériára válik szét, melyek a fejbe, lábba és zsigerzacskóba indulnak. A vérük színe kékes, mert benne réztartalmú hemocianin található.

Légzés [szerkesztés]

A csigák körében alapvetően kétféle légzési mód különíthető el:

* a vízben való légzés, mely kopoltyúval történik;

* a légkörből való légzés, mely a nedves falú, hajszálerekkel bőségesen átjárt köpenyüregtüdővel történik.

A kopoltyú lehet a szívkamra előtt (elöl-kopoltyúsok) vagy mögött (hátul-kopoltyúsok), mely rendszertani bélyeg. A tüdővel lélegző csigák a tüdőscsigák csoportját alkotják, melyek között azonban találni vízi és szárazföldi fajokat egyaránt.

Szaporodás és egyedfejlődés [szerkesztés]

Az ivarszervek a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek, járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban. Az elöl-kopoltyús csigák váltivarúak, a hátul-kopoltyúsok és tüdősök pedig hímnősek. A hímnősek kölcsönösen termékenyítik meg egymást; ilyenkor ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig az ondótartályban tárolódik. A peterakáskor a petecsövön áthaladó petesejteket termékenyítik meg a spermiumok.

A tengeri fajok egyedfejlődése átalakulással történik, több lárvaalakon keresztül, melyek mint planktonikus szervezetek élnek a tengervízben a kifejlődésig. Az édesvízi és tengeri fajok átalakulása már a petében megtörténik, így az ő posztembrionális fejlődésük átalakulás nélküli.

Szabályozás és érzékelés [szerkesztés]

Idegrendszerük fejlett, erősen központosított. A fő központ a feji dúc vagy agydúc, emellett van még köpenydúc, zsigeri dúc és lábdúc. Garatideggyűrűjük van, melyet az agy-, láb- és köpenydúc alkot. A fejen található tapogatók az érzékelésben elsőrendűek. A tapogatók felületén mechanoreceptorok találhatók, a tapogató tövén vagy végén fényérzékelő sejtek csoportosulásából kialakuló csésze- vagy hólyagszem található.

Rendszerezés [szerkesztés]

Az achátcsigák családjába tartozó afrikai óriáscsigák hímnősek, azaz mindegyik csiga petéket és hímivarsejteket is termel. Ennek ellenére ahhoz, hogy csigaáldásban legyen részük, párt kell alkotniuk, hiszen önmagukat nem képesek megtermékenyíteni.

A párzást követően rendszerint mindkét állat petéket rak, két-három hónaponként 40-500 darabot.

Az achátcsigák, a párzást követően akár több hónapon keresztül is tárolhatják a hímivarsejteket.

Ezzel magyarázható, hogy a magányos csiga az elválasztás után több hónappal is képes egész kolóniát alapítani.

Ha az óriáscsiga a leggyakoribb Achatina fulica fajhoz tartozik, akkor két héten belül kelnek ki a kicsinyek a tojásból, ha a valamivel ritkább Achatina achatina vagy Achatina marginata fajokhoz tartozik, akkor az inkubációs idő hat hét.