Tapasztalatok szaporítós kutyákról?

Még gyerekkoromban, 10 évvel ezelőtt vettek a szüleim egy ,,labradort" (20 ezer Forintért). Egy darabig elhittem, hogy huuu, fajtatiszta, mert végülis labradornak néz ki, de ahogy nőttem, úgy jöttem rá, hogy csak egy labradornak kinéző keverék. Ahogy idősödött, úgy mentek tönkre az ízületei. 1 éves korában már nem bírt ráállni a bal mellső lábára, most 10 éves, de iszonyatosan sántít, az ízúletei tropára mentek, a hátsó lábai soha nem is voltak rendben (befelé állnak, és furcsán lép rájuk.) Most állatorvoshoz kell hordanom 2 hetente, röntgen, fájdalomcsillapítók... stb.

SOHA ne vegyetek szapis kutyát. Ez a tapasztalatom. Most végig kell néznem, ahogy a szeretett kutyám szenved, mert minden lépése fájdalmas.

Páromé anno majdnem elpusztult. Tele volt férgekkel, nagyon súlyos volt az állapota. A szeme gennyes sebes volt. Rengeteget költöttünk hogy megmentsük, de olyan súlyos idegrendszeri problémája is volt, hogy képtelenek lettünk volna ellátni, együtt tartani a másik kutyánkkal, ezért kerestünk neki egy hozzáértéssel és tapasztalattal rendelkezō gazdát. Azóta is beteges, de legalább viszonylag nyugodt életvitelt folytat, tartjuk a kapcsolatot.

Az én kutyám is "egyszeri alom" szüleménye. 9 éve már annak, hogy elhozták nekem, akkoriban nagyon buta voltam (13 éves), hogy ennek nem olvastam utána és anyám sem tudta ezeket a dolgokat. Szerencsére az energiától mindigis kicsattant, még a mai napig is, de patellás, allergiás (elég keményen), fogproblémás, bōrproblémás, füle állandóan begyullad, idegileg is van vele kisebb baj. 6-7 hetesen hozták el, meg is lett az eredménye. Enni sem tudott, inni sem. Az ujjaim végére tettem a puha kutyakaját és lenyalogatta, fecskendōvel itattam. Az orvos nem jósolt neki sokat, de végül megmentettük. A táltól hosszú évekig félt, nem volt hajlandó megközelíteni sem. A mai napig lapostányérról eszik, sima mély tálból nem hajlandó, ideges lesz, ha abból kell ennie. Inni megtanult mély kutyatálból, de kiskorában nagy laposabb enyhén mélyített tálból ivott csak. Éjszakákon át felügyeltük, hogy biztosan jól van-e. A világon nála jobban senkit sem szeretek, annyira szoros és különleges kapcsolat van közöttünk, hogy néha még én is elcsodálkozom és elpotyogtatok pár könnycseppet. Ilyen kutyám biztos nem lesz az életben többet, mint ō, a lelkem részévé vált, viszont soha többet nem lennék ilyen buta és felelōtlen, hogy nem jól megválasztott tenyészetbōl választok kölyköt. Párom is megtanulta a leckét. Most ketten vannak kutyák, az én 9 évesem és a párom örökbefogadottja, mindketten ugyanazon fajtájúak (illetve az enyém fajtajellegū, páromé viszont törzskönyves, ami nagy szerencse, ritkán adnak örökbe törzskönyves kutyát) és meg is lehet nézni a különbséget. Párom havanese kutyusa egészséges, nyugodt, teljesen kiegyensúlyozott, az enyém beteges és még alulfejlett is, feleakkora, mint a normál méret, de teljesen havanese kinézete van, gyönyörū kutya.

Aki pedig majdnem elpusztult, nagyon csúnya lett szegény, egyáltalán nem hozza a standard kinézetet.

Szaporítótól soha! Még a tenyésztōket is jól meg kell válogatni, nem egyet ismerek, aki amúgy szapis kutyákat törzskönyvesként ad el, az elsōként említett kölyök is egy ilyentōl volt.

Nem pontos a megfogalmazása a kérdésnek!!

Kikre gondolsz?

A ketreces szaporítókra csak, vagy a családi környezetben besikerült egyszeri alomra is?

Mert míg a ketreces kutya tuti beteg, az egyszeri álomból kikerülő kutya makkegészséges lehet.

Szaporítós kutyusom 18 évig élt, félős, rosszul szocializált kutyus volt(idős nénitől hoztuk, válogatott is rendesen), de végül emlőrákban halt meg..

Egész életében makk egészség, nyugodt, gyermektűrő kutyus volt, csak más kutyákkal nem jött ki, olyankor félt, morgott, de ez nem a szaporító hibája volt, kb 9 hetes korában kapta a néni.

A menhelyről is fajtajellegű keveréket hoztunk, egészséges kutya volt, de hoztunk mixet is, aki sajnos szívférgességben halt meg, de szintén egészséges volt.

A macskánk is fajtajellegű keverék, gyönyörű, eddig egészséges, extranyugodt példány.

Szerintem az egyszeri lefialt állatokkal nincs gond, akik igyekeznek a becsúszott almokat rendesen gondozni, a megélhetési szaporítók viszont egészen más kategória, de belőlük nagyon kevés van.

Nekem a legtöbb kutyám egyszeri alomból való (keverék tacsi,angol cocker spániel, mudi)

Volt egy menhelyen németjuhász,és egy törzskönyvezett Beagle.

Egyedül a törzskönyvesek Beagle kanomat kellett idő előtt elaltatni agybetegség miatt...

A mostani kutyám, a mudi juhásztól van. 10 éves kan, köszöni, semmi baja.

A keverék tacsi 10 évig élt, a spániel 15 évig (ő epilepsziás volt),a németjuhász 9 évig.

A beagle-t 8 évesen kellett elaltatni.

Jófogásról van szapis labradorom 20ezerért. Sajnos akkor még nem tudtuk, hogy ez mekkora baj.

Most 8 éves. Iszonyat értelmes, nyugodt kutya, mindíg figyel és azt lesi, hogy mit akarok tőle, mit csinaljon.

Egészen kis korától kezdve allergiás. Brutál módon, véresre vakarta magát minden nap. Kezelték kb mindennel, többször kapott szteroidos kúrát is. Végül 1 éves korában csináltattunk allergiavizsgalatot és deszenzibilizáló oltatos kúrát összesen 92ezer forintért. Ezt 5 éves korában megismételtük a vizsgálat nélkül, 32 ezer volt.

3 éves volt amikor epilepsziás lett. Szerencsére a legelején észrevettük mert mindíg volt otthon valaki, ezért egyből el lett kezdve a gyógyszeres kezelése. Élete végéig szednie kell.

Egyebként nagyon félénk, nem szereti az idegen szituációkat, ilyenkor bestresszel és van hogy rohama van.

Így utólag amúgy nem is értem, hogy miért ilyen helyről hoztunk kutyát, hiszen havi 30ezret úgyis elköltünk rá, csak várni kellett volna 6-8 hónapot, és összegyűjteni egy törzskönyves kutyára. De persze semmi penzért nem adnám már őt.

A neten hirdetett kölyköknél is több eset van. Van ugye, aki pénzért csinálja, csak annyit költ a kutyákra, amennyit nagyon muszáj, hogy 40-50 ezer forintos árnál még legyen rajtuk jócskán haszna. Az ilyen alakoknak a kutyáért egy büdös buznyákot sem adnék! Saját tapasztalat így nincs.

Vannak a besikeredett almok. Az ismeretségi körömben szerencsére egyre kevesebb. Ha a környezetemből indulok ki, az ilyen kutyáknak általában jobb az egészsége, mint a megélhetési szaporítóktól származókénak.

Aztán vannak azok, akik jól tartják a kutyájukat, de szándékosan hoznak le nem törzskönyves almot. Itt is több lehetőség van. Az egyik, amikor munkakutyáról van szó: volt ilyen alomból származó, de munkára várhatóan kevésbé alkalmas kutyánk, okos, jó természetű kutya volt, de sajnos 8 évesen cukorbeteg lett. Aztán van, amikor szeretnék, hogy a családi kedvencnek egyszer legyenek kölykei: ezt lehet ésszel és ész nélkül is csinálni. Aki ésszel csinálja, utánanéz az egészségügyi dolgoknak, beszél az állatorvossal, figyel arra, hogy ne legyenek közeli rokonok a szülők és megválogatja, kinek ad a kölykökből. A mostani golden kutyánk ilyen, "minden szukának ellenie kell egyszer" alomból származik, ingyen, de alapos leellenőrzés után kaptuk, 12 éves koráig nem igazán volt EÜ gondja, most lesz 14 és az ízületeit leszámítva szerencsére rendben van az egészsége. Nem egyedi eset az övé, a környéken még van legalább 2 ilyen korú, fajtájú és hátterű kutya.