Hogy is van ez a kutyáknál? (Szaglás, memória)

Nem felejtik el, de ha elválasztják a szüleiktől, akkor már a gazdi lesz a családtag, nem az anyja.

Az anyja épp olyan, mint egy másik kutya.

Nem úgy működik, mint nálunk, hogy meglátogatjuk a falun élő nagymamát.

Nyolc-tíz hetes kölyök egy olyan másfél-két éves gyerek szintjén van, mondjuk (bár persze ez nem teljesen felel meg a valóságnak, de viszonyítási alapnak elmegy).

A szüleitől ilyen korban elválasztott gyermek sem igazán fog rájuk emlékezni. Maximum egy-két nagyon ködös emléke lesz, az sem megbízható, annak alapján biztosan nem ismerné fel a szüleit később.

Kölyökkorukban valóban az. Millió és egy kutya közül is megismerik az anyjukat.

De felnőttkorukban már nem fontos számukra az anyjuk. Nincs szükségük rá, ő pedig újabb almot nevel.

Mivel nincs rá szükség, így törlődik az "adatbázisból"

Mit értesz azon hogy úgy viselkedik mint az idegen kutyákkal? Szaglásza a fenekét? Agresszív? Vagy mit értesz ez alatt?

Ha agresszív az rossz szocializáció, nem tudja mit kezdjen a rég látott szülőkkel. Ha szaglásza akkor ismerkedik, egy jó barátot is megszaglászik ha pár hétig nem látja de nem annyira mint akit évek óta nem látott. A fenék szaglászással megtudja hány éves, szuka vagy kan, milyen a hangulata stb. Tehát egy bemutatkozás mint az embernél is egy beszélgetés.

Pl az enyém 2,5év után találkozott a szülei gazdáival. Először idegenként kezelte őket de pár perc után már tudta hova tenni őket és a nyakukba volt. Valószínű a szülőkkel se lenne másképp, lehet nem lenne játék azonnal de emlékezne. Viszont az is lehet ahogy az előzők írták hogy szinte teljesen elfelejtődik a szag mivel pici korban elváltak.