Hogyan szeparalnatok el 2 egymassal nem eppen baratsagos kutyatokat? Vagy hogyan oldanatok meg a problemat?

Szerintem sincs olyan hogy két kutya nem kompatibilis. A kutyák általában akkor marakodnak egymással amikor a gazda nem elég erőskezű így egymás között próbálják eldönteni melyikük a dominánsabb, ezáltal melyikük kerül a hierarchia tetejére. Ugyanis ha mindkét kutya a gazdát tekinti a hierarchia tetején lévőnek akkor nem marakodnak egymással hiszen tudják hogy tök fölösleges azon harcolni hogy melyikük a dominánsabb amikor a gazda úgyis mindkettőjüknél dominánsabb. Szerintem minden kutyák közötti probléma visszavezethető erre, hogy egymás között próbálnak meg lejátszani valamilyen meccset.

Aztán ennek a mindennapi életben nyilván ezer és ezer materializálódása lehet, pl. nem lehet egyedül hagyni őket, a kaján mindig összevesznek, etc., ezek a tünetek, amelyeket persze lehet egyesével egymástól elszeparálva kezelni de ha a fő problémát megszüntetjük akkor megszűnik az összes tünet is.

Eleve nem hoznék úgy második kutyát a meglévő mellé, hogy a meglévőt meglepem egy "betolakodóval" a saját területén.

Mentett kutyám van, nem kedvel minden kutyát. Mindenféle méretben van haverja, de olyan is, akit nem bír, nem szereti a tolakodó kutyákat, nyilván ennek oka van az előéletében, ami ismeretlen, csak tippelni lehet.

ma 21:03

Hagyjál már. Emlékszem én rád, te vagy az az önjelölt "etológus", látom az arrogáns, provokatív stílusodból hogy te vagy az. Egy pár napja egy másik kérdésnél már ugyanezt megcsináltad, hogy jöttél, állítottál valamit, amit alátámasztani semmivel nem sikerült, majd mindenkivel veszekedtél hogy hát akkor cáfolják meg amit te állítasz. De ez nem így működik, hogy én azt mondom hogy az ég zöld, és utána tőled várom el hogy bizonyítsd be, hogy nem az. Összekevered a saját véleményedet a tényekkel drága barátom, egy ilyen emberrel én nem beszélgetek, tudod van az a mondás hogy ne vitatkozz hülyékkel mert előbb-utóbb lerángatnak a saját szintjükre, ott meg megvernek a több év tapasztalatukkal...

Nekünk elég nagy az udvarunk, a régi kutyánknak pedig le volt kerítve egy 50-70 m2-es rész, eredetileg amiatt, hogy el lehessen csukni, ha jönnek vendégek(a kutya már a születésem előtt megvolt, így nem tehetek róla, hogy a szüleim hogyan szocializálták).

A nagybáttyámnak lett egy kölyök kutyája, aki nálunk volt kb 2 éves koráig(hosszú sztori, a lényeg:nem volt még kész a háza és a kerítése se), elég jól kijöttek, így mikor szerettem volna egy kutyát, kaptam is, de vele már nem jöttek ki, így egyszer az egyik máskor a másik volt kint a nagy udvarban, illetve felügyelettel elvoltak egymás mellett.

10-12 éves voltam, így nyílván nem tudtam megoldani egymagam az idősebb szocializációját, meg a szüleim nem is voltak partnerek benne, de mind1 is, így alakult.

Azóta felnőttem, elkezdtem önkénteskedni menhelyen és igen, sajnos van olyan kutya, aki reménytelen eset...