Mi ez a "vérükben van a dolog" szövegelés?

szia!

Én annyit olvastam, hogy a kölyköket hamarabb el kell választani egymástól, mert agresszívebben verekednek egymással, mint a többi fajta utódai.

Igazából itt arról van szó, hogy milyen ösztönkészletre szelektáltak. A "harci kutyák" szelekciójánál arra törekedtek, hogy minél kevesebb legyen a védőösztön, és minél több a zsákmányösztön. A legtöbb esetben ha kutyák verekednek, ott a védőösztön dolgozik, hiszen nem a gyilkolásra mennek, hanem a saját pozíciójuk, szukájuk, területük védelme érdekében, és amint a másik megadja magát, elérik a céljukat és vége a bunyónak.

A "harci kutyák" esete azért más, mert ők viszont jellemzően zsákmányösztöntől vezérelve bunyóznak, pontosan azért válogatták őket így, mert a zsákmányösztönös viselkedés utolsó mozdulatai között az elhurcolás, halálra rázás szerepel, így lehet látványos viadalokat csinálni.

Gyakran látni, hogy neveletlen "harci kutya" a kisebbekre szabályosan vadászik. Becserkész, rárohan, földre visz.

Ha a gazdi képben van, és érti a zsákmányoló viselkedés lényegét, akkor már akkor le tudja tiltani, mikor benézi a másik kutyát, ezen kívül tisztában van azzal, hogy ezt a zsákmányösztönt valahol, valamikor hagyni kell kibontakozni, hogy az ösztönkifáradás a gazdi kontrollja alatt történjen, ne hirtelen a gazdi legnagyobb megdöbbenésére.

Nyilván a zsákmányösztön is irányítható, nem véletlenül működik a csapatban vadászás is, azt is irányítja valaki a természetben, és mindenki tudja a dolgát. Van aki felkutat, van aki becserkész, van aki lesben áll, van aki az elkapókhoz hajtja a zsákmányt, stb. Szép is lenne, ha az oroszlánok ész nélkül rárongyolnának egyszerre a közelgő antilopokra. Pontosan emiatt megfelelő nevelés mellett semmi gond nincs ezekkel a kutyákkal, de ha nincsenek megfelelően nevelve, akkor bizony vadászgatnak, és mivel ott van az öröklött viselkedéseik között az agresszió, a félelmüket, vagy a dominanciájukat könnyeben vezetik le agresszióban, mint mondjuk egy bernáthegyi, akiből a zsákmányösztön gyakorlatilag hiányzik.

A genetika nagyon-nagyon bonyolult dolog,vezeto szakemberek is vitatkoznak azon,mi az,ami a viselkedesben a szocializacio hatasa,es mi az,ami hozott genetika (embernel meg aztan foleg).

En amstaffot tartok,figyelek a szocializaciora,de teny,hogy maskepp viselkedik,mint egy "normal",nem "harci" jellegu kutya.Szereti a kuzdelmet,imad birkozni,soha nem lattam elfutni vagy megadni magat-bar teny,hogy jol szocializalt kutyaknal ez a "kuzdelem" nem verre megy,csupan jatek,de akkor is latszik,hogy a bull-tipusu fajtak mennyivel vehemensebbek a tobbinel.Emellett pl. az enyem osztonosen torokra megy,pedig soha nem lett erre nevelve.

Konkretan a kerdesre valaszolva: mivel minden kutya ragadozo,mindegyikukben ott van az esely a gyilkossa valasra.A "harci kutyaknak" nevezett fajtak annyival masabbak,hogy egyfelol fizikailag sokkal alkalmasabbak a kuzdelemre,masreszt meg nem alkuvoak,kitartoak,nincs felelemerzetuk,illetve erejuk tudataban szeretnek is kuzdeni.Ettol meg nem lesz jobban a verukben a gyilkolas,mint mondjuk egy csivavanak,de alkalmasabbak ra.

Ez genetika, szelekció és ösztön. Minden kutyát másra szelektáltak. Az agarakat arra, hogy minél ügyesebb vadászok legyenek. A pásztorkutyákat arra, hogy minimális táplálékon, falkában élve, a rábízott haszonállatokat nem bántva, a területét őrizve, az időjárási viszontagságoknak ellenállva éljen. A harci kutyákat pedig arra, hogy emberekre ne, de más kutyákra veszélyes legyen.

Egyébként az amstaff soha nem fogott le bikákat (valaki ezt írta). Ami lefogta a bikákat, az a régi angol bulldog volt. Később ebből jött létre a "bikahecc" nevű "sport", majd miután betiltották a kutyák egymás elleni verekedtetése. Ekkor kezdték el a kutyákat egyre inkább erre tenyészteni, hogy minél vadabb legyen más kutyákkal szemben. Belekevertek emiatt terrier vért és mivel ezek jobbak voltak (gyorsabb és ügyesebb) mint a bulldog, ebbe az irányba ment el a tenyésztés. Ebből jöttek létre végül az angol staffordshire terrier, a bullterrier, a pit bullterrier és a amerikai staffordshire terrier.

Ezek közül igazság szerint csak a pit bullterrier az, amelyiket a mai napig "eredményesen" használják, mivel ők a legjobbak. Közülük is a 18-20kg-os példányok.

A többi már csupán temperamentumos családi kutya, de azért a vérükben (génjeikben) ott van valahol elrejtve a harciasság más kutyákkal szemben. Ügyes gazdi ezt remekül tudja kontrollálni, de nem valóak mindenkinek ezek a fajták.

A régi angol bulldogból pedig létrejött ugye a mai angol bulldog (mopsz keverésével), az amerikai bulldog (ami talán a legközelebb áll a régi angol bulldoghoz) illetve a német boxer (ami pedig a régi angol bulldog és a müncheni boxer keverésével jött létre).