Nektek is van ilyen?

Ez teljesen "természetes". Én is így voltam vele amikor 10 hónapja meghalt a kutyusom. :(

Az idő sokat segített,de még a mai napig nem tudom a róla készült videókat megnézni! :(

Nekem van ilyen, de nem a kutyámmal, hanem a volt barátommal.

Illetve nem is annyira barátom volt, csak egy kis kaland, de nagyon felkavaró.

Nem vagyunk együtt, igazából nem is voltunk, nem is Magyarországon van, mégis sokszor érzem a közelségét.

Kinevethettek, de nem egyszer volt, hogy otthon voltam egyedül, és megéreztem az illatát, mintha ott lenne velem.

Vagy éjszaka éreztem egy melegséget, mintha átölelt volna, és nyugodtan aludtam tovább.

Nagyon tetszik nekem, és nagyon kedvelem is, szerintem ő is engem, sőt biztos, majd meglátjuk, hogy hogyan tovább...

De az biztos, hogy bár alig ismerjük egymást, nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk, és nagyon gyorsan kialakult köztünk a vonzalom.

Mintha mindig ismertem volna, mintha egy régi barát lett volna, akivel először találkoztam ugyan, mégis úgy érzem "Jaj, de jó, hogy itt vagy, már úgy vártalak!"

Ilyen az, amikor valaki közel áll hozzád, egy másik élőlény.

Komolyan?

Szóval, ugye, hogy van ilyen dolog?

Találkozol valakivel, mindegy, most, hogy ember, vagy kutya, nő vagy férfi, és rádöbbensz, hogy "Téged vártalak!"

Nem tudatosan, de hiányzott valaki, és ő az, aki hiányzott.

Én ugyanezt érzem ez iránt a srác iránt.

Az első percben ezt éreztem, nem is volt vele semmi gátlásom, pedig nem vagyok egy könnyen kapható, de olyan volt, mintha őt már ezer éve ismerném.

Furcsa érzés nagyon!

Én elhiszem neked, hogy olyan, mintha ott lenne veled, mert én is így érzem, kivéve azt, hogy ő nem halott, csak egy másik országban él.

De ez nagyon érdekes valami!

Egy a millióból, és tudod, hogy neked ő kell!!!

Nem ismerem!

Mondd el kérlek, hogy miről szól, és hogy kapcsolódik ide!

"Lelkünk útja" nagyon érdekes!

Velem még sose volt ilyen.

Volt persze barátom, de nem így, és nem is történt még ilyen velem, hogy első percben, egymásra nézünk, és minden megváltozik!!!

Nagyon furcsa!

Neki az anyukája nem is magyar, így hát nem is itt él, de hidd el, még külsőleg is nagyon hasonlítunk, pedig nem is vagyunk rokonok.

Leült mellém egy buliban, és végem volt!

Úgy beszélgettünk, mintha a testvérem lett volna, vagy valaki, akit születésemtől fogva ismerek.

Nagyon furcsa élmény, szinte megrázó, ahogy az egész "kapcsolat" az volt.

Azóta nem is megy ki a fejemből!

Tartjuk a kapcsolatot, havi 1-2 levél, szerintem ő is hasonlóan érez, láttam a szemében, olyan volt, mintha tényleg szeretne engem, pedig hát én csak egy idegen lány vagyok, jóformán, és az életünk sem fonódik össze sehogyan.

És tudod, hogy mi a furcsa?

Hogy el sem akartam menni abba a buliba, mert tök fáradt voltam.

Mondtam, hogy OK, iszom egy kávét, aztán meglátjuk, hogy megyek-e.

Elmentem, farmerban, pólóban, lapos cipőben, semmi smink, semmi frizura, mert előre untam az egészet.

Véletlen volt, és mégsem.

Nagyon megváltoztatott engem ez az élmény.

Pedig egy rövidke nyári kaland volt...

De először éreztem azt, hogy valóban szeretek valakit.

Aki pedig nem más, mint egy "idegen"!

Írd már le kérlek, hogy miről szól ez a könyv!

Nagyon érdekelne!