Mikor érdemesebb egy kezdő kutyatartónak kölyök kutyát tenyésztőtől venni egy fiatal mentett helyett?

Akkor ha határozott elképzelése van hogy milyen színű, magasságú, formájú, viselkedésű kutyát szeretne. Akkor ha nem tudja vállalni, hogy a menhelyi kutyáknak lehet egy csomó traumája, ezért sokkal nehezebb kinevelni belőlük sőt nem is lehet mindig, és betegségük is a kóborlástól, éhezéstől, szaporításról, neadjisten veréstől. A kölyköknek is lehet már viselkedés problémájuk, és nem tudhatod milyen méretük és jellemük lesz. És szerintem a menhelyen nem tudnak olyan kutyát adni ami kifejezetten őrző-védőre vagy terelésre alkalmas. Mind kutyaiskolába vagy birkák közé hordják hogy megnézzzék jók-e? Azonkívül ezek műveléséhez erős idegzet kell amivel uyge visszaterünk a traumához. Kölyökkorban meg előbb lesz egy border kölyökből terelő mint a mnehelyiből. Legalábbis sokkal nagyobb eséllyel. Ilyenkor is célszerűbb fajtatisztát venni.

Ha fajtatisztát választasz akkor is szeretheted az összes kutyát. Az nem bűn ha van egy ízlésed ami alapján van amelyik kutya nem tetszik, attől még őt is szeretheted. És segíteni nem csak örökbefogadással lehet. De ha van sok időd meg energiád és vállalod a kockázatot hogy kiderül a kutyádról hogy borjú nagyságú lesz, vagy hogy roti-vizsla keveréknek milyen jelleme lesz akkor nyugodtan hozzál mnehelyről.

Nekem van mentett kutyám is, akit mielőtt megmentettek, bántalmaztak. És van egy fajtatisztám is, akit 9 hetesen hoztam haza egy jó tenyészetből.

Ami a mentett kutyámat illeti, ő volt az első kutyám. 8 hónaposan került hozzám. Olyan állapotban volt szegényke, hogy hetekig csak sírt, remegett és hason kúszva menekült az emberek elől. :( Most már nagyjából feloldódott, de a félelme és a bizalmatlansága megmaradt valamilyen szinten és azt hiszem, örök életére nyomot hagyott benne az előélete. :( Mivel első kutyám volt, nagyon tapasztalatlan voltam és sajnos rengeteg olyan tanácsot kaptam, amivel sokszor rontottam az amúgy is labilis állapotán. Már egy éve volt nálam, de még mindig nagyon sok probléma volt vele. Akkor rátaláltam Jan Fennell Hallgassunk a kutyánkra c. könyvre, ami megváltoztatta a kutyaneveléshez való hozzáállásomat és azóta az ortodox nevelési módszerek egyik legnagyobb ellenzője vagyok. (Lehet lepontozni.) Jan Fennell óta a kutyámat mintha kicserélték volna! Sokkal felszabadultabb és jobban is bízik az emberekben. Persze a félelme és a bizalmatlansága nem múlt még el, de rengeteget javult. Mellesleg akár hányszor visszanyúlok nagy néha a hagyományos elvekhez, rögtön romlik a kutyám állapota...

De lényeg, hogy nagyon nehéz vele. :( Tapasztalt kutyakiképzők sem tudtak normális tanácsot adni, hogy mit kezdjek a félelmi agressziójával. Szerencsére ez nála sosem volt harapás, csak elviselhetetlenül ugatja a félelmetes embereket. Mire egy-egy ismerősöm megszokta, több hétnek kellett eltelnie. :( Azt hiszem, első kutyának azért volt melléfogás, mert az említett tapasztalatlanság miatt sok hibát követtem el. Talán ha már lett volna tapasztalatom és kezdetektől fogva a mai elveimmel és ismereteim szerint nevelhettem volna, akkor most teljesen más lenne. Talán.

*****

A másik kutyám egy fajtatiszta, tenyésztőtől vettem. A fajtájhát illetően tudatosan választottam ki. Mindent figyelembe vettem, a fajtát is nagyon alaposan megismertem, a döntés előtt hosszú hónapokon keresztül minden információt igyekeztem begyűjteni. És az is fontos szempont volt, hogy a jellemvonásaimmal, az életmódommal és körülményeimmel hogyan tudnám összeegyeztetni egy ilyen fajta tartását. De megérte körültekintőnek lenni, mert nagyon jó választásnak bizonyult. És mivel 9 hetes kora óta van nálam, így gyakorlatilag azzá válik, amivé én nevelem! Viszont. Szerintem minden embernek, aki kutyát szeretne, mindegy, hogy fajtatisztát vagy keveréket, kutya kötelessége az állat érkezése előtt nagyon alaposan fölkészülni, hogy mi fog rá várni. Persze a legtöbb dolgot a gyakorlatban tanulja meg az ember, de egy kis odafigyeléssel, időráfordítással nagyon sokat lehet tanulni, készülni, így kevesebb meglepetéssel jár majd az "első lépések" megtétele az új családtaggal.

Nem mondom, ne tántorítson el senkit, hogy menhelyi kutyája legye, akár egy idősebb is, sőt! Sajnos az én kutyáim sem lesznek örök életűek, de elhatároztam, hogy a jövőben is így lesz majd, lesz menhelyi és fajtatiszta kutyám is! Ha jó helyről választasz, akkor meg tudják mondani, mire számíthatsz és ha nehézséged van, akkor segítenek. De azt érdemes elmondani a menhelyen, hogy első kutya lesz-e, mert akkor olyat fognak ajánlani, akiről tudják, hogy nem vagy kevésbé problémás.