A kaukázusi-németjuhász keverék kutyánk rátámadt a kis termetű kutyánkra. Mit tegyek?

1. Külön kell őket etetni

2. El KELL vinni suliba

3. Ha a párodnak van egy csöppnyi esze akkor nevelve volt

Ez kicsit bonyolultabb kérdés, mint ahogy leírtad.

Koruk, nemük, mióta vannak együtt, milyen falkasorrend van köztük, ki a főnök, stb, ezek mind nagyon fontos dolgok.

És ki kezdi a konfliktust?

Mert az max a végeredmény tekintetében számít, hogy a nagy fizikailag is támad, de a probléma szempontjából kb az ég világon semmit nem jelent. A lényeg, hogy melyik kezdi? Pl biztos, hogy a kicsi nem provokálja?

A következő a közbelépés. Vasrúddal nem verjük a kutya fejét, és úgy általában semmilyen állatét, sőt, a legtöbb esetben még más ember fejét sem.

De ebben is a szándék és az adott érzelmi töltet a lényeg!

2 kutyát nem olyan szánékkal, nem olyan motivációval kell szétválasztani, hogy az egyiknek szétb@-szod a fejét!

Pláne nem úgy, hogy meglepett a dolog, ergó fogalmad sincs az okáról, tehát egy ilyen jellegű fegyelmezésnek tanító jellegűnek kéne lenni, és nem büntető jellegűnek!!!

A pánik se mentség! Ha pánikolsz, azzal is jobban jársz, ha elfutsz a másik irányba. Pánikolva bármit csinálhatsz, csak rontasz a helyzeten.

Meg kell őrizni a lélekjelenléted, mindkettőnek megfelelő keménységgel megmutatni hol a helye, közben végig végtelen nyugalmat árasztva, mivel olyankor az egyetlen forrás vagy, akiről rájuk ragadhat a nyugalom.

És még csak véletlenül se elzárni kell őket egymástól, hanem békét teremteni köztük.

A következő: Az, hogy nem értesz a kutyákhoz, ebből derült ki a legjobban: " nem az én kutyáim, hanem a pároméké, nekem nem nagyon van beleszólásom "

Akkor felhomályosítalak, hogy nem létező dolgokról beszélsz.

Ezt kb ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha egy tehenet akarnál japánul megtanítani. Nem bírja felfogni.

Egy kutya se bírja felfogni, hogy valakié igen, valakié meg nem.

Attól, hogy az emberek ezt nem tudják (elfogadni) a kutya fejében kizárólag egyetlen kép létezik, az, hogy ő egy falka része. És egészséges esetben az emberek után helyezkedik el.

Szóval egy kutya minden esetben, kivétel nélkül, mindig a családé, soha nem egy családtagé, akkor se, ha egy családtag képzeletében ez így van. Ez nem a valóság.

Ez azért fontos, mert neked ugyanúgy kötelességed fegyelmezni mindkét kutyát, mint a család bármely más tagjának. Mivel az ember az intelligensebb, ezért nekünk kell megtanulni a kutyák agyával gondolkozni, a kutyának nem fog menni hogy a mi agyunkkal gondolkozzon.

A sajnálat szintén kártékony. A megbánás nem az, bánjad csak erősen, hogy ilyen agresszív primitív állat voltál, de a sajnálattal semmire nem mész. A sajnálkozás egy elgyengült lelkiállapot, ami az állatvilágban egyáltalán nem tiszteletreméltó dolog!

Sokkal többre mész, ha felvállalod vele szemben a fegyelmezést, és továbbra is következetesen fegyelmezed, az agresszió bármilyen megnyilvánulására.

Nyilván nem vasbottal.... :/

És utána nem hagyd, hogy kisétáljon a szituációból. Hívd oda magadhoz, magatokhoz. Érezze, hogy a falka része. Fektesd le, sziesztázzatok együtt egy jó kajázás után a másik kutya társaságában, vidd el őket rendszeresen közös sétára, játssz velük egyszerre...

És mindenképpen figyeld meg alaposan, ki az indítója a balhénak! És kőkeményen fegyelmezd, amelyik, kezdi! Biztos, hogy nem verekedéssel kezdődik!!!

A félelemre meg nem is írok semmit. Említésre se méltó.

Töröld is ki az érzéseid közül, mint ha ott se lett volna.

Ha félsz, akkor azzal a lendülettel el is költözhetsz.

Félve semmit nem lehet kezdeni egy kutyával.

És igen, nagyon is megtámadhat, mert a félelemmel előidézed a támadást. Ez egy ördögi kör. És hatékonyan működik, nem a levegőbe beszélek.

2 dolog uralhatja a gondolataidat, mert a gondolat határozza meg a viselkedést, a mozdulatokat, a testbeszédet. Ezekben nem lehet hazudni, ezért kell, hogy az alapvető hangulatodat uralja ez a 2 dolog, mert csak így lesz őszinte a kisugárzásod.

A 2 dolog a higgadtság és a magabiztosság.

Idősebb korban jönnek a rigolyák, és természet szerűen jön a dominancia, mint ahogy a természetben is, az idősebb állatok általánosságban dominánsabbak. Szóval ezért most.

Az, hogy nincs beleszólásod, nem jó hír . Nagyon nem jó.

Igazából a gazdájával kéne megértetni, hogy gyakorlatilag a képzelgéseivel helyettesíti a valóságot, azzal, hogy kisajátítja a kutyákat.

Ilyen nincs!

Egyszerűen muszáj a kutya fejében lévő "társadalmi berendezkedést" követni, mert ő nem tudja a miénket követni.

Tehát ő ebből csak annyit ért, hogy te nem szólsz rá, ezért alatta vagy a falkasorrendben, ezért joggal, bármikor fegyelmezhet, (odakaphat, rád támadhat, megnevelhet...) Fogalma nincs róla, hogy ő nem a tiéd, és hogy egyébként valakié.

Annyit tud, kit fogad el fölötte lévőnek, és kit nem.

Mindenképpen mindennapossá kéne tenni a család minden tagjának a következetes, türelmes fegyelmezést!

Fel kell állítani bizonyos nem túl szigorú korlátokat, amit pl nem csinálhat, és arról következetesen tiltani.

Nem az erélyesség a lényeg, hanem a türelem.

Hosszabb sétákra is el lehet vinni, és utána kint váratni pár percig, mielőtt beengeded. Egy szorosabb napirendet is felállíthatnál, amit betartatsz vele.

Ennek annyi a lényege, hogy olyan életvitelt alakítasz ki, ami kicsit kompenzálja a dominanciáját (nem megőrül, az egy városi legenda, a láncravert kutyák hülyülnek meg, az meg nem csoda) és így öreg korára is tudatosul benne, hogy az emberek fölött nem uralkodhat.

Így alapvetően kevesebb eséllyel alakul ki olyan helyzet vagy hangulat, hogy úgy érezze, dominánsan viselkedhet az emberekkel szemben.

"Nincs sétáltatva. "

Pff....

Hát akkor kezdjük elölről:

Mindent, amit eddig tanácsoltam, úgy kell érteni, hogy azután kell csinálni, hogy minden nap meg van sétáltatva.

Ha ez nem történik meg, akkor semmit nem lehet elvárni tőle, és semmiféle jogod sincs arra, hogy bármit is elvárhass tőle.

A legalapvetőbb igényét is semmibe veszed, teljesen egyértelmű, hogy ő is semmibe vesz téged.

A mozgástér semmit nem jelent, a két dolog között nincs összefüggés.

Neked is van mozgástered a lakáson belül, mégse egy lakásban éled le az életed.