Hogyan lépjek túl a kutyám halálán?

Ez egy teljesen jogos gyász-érzés. Én is veszítettem el kutyát. Többet is az évek folyamán.

A veszteség feldolgozása egy folyamat. Nem könnyű és nem szenvedésmentes.

Amit tehesz, hogy arra gondolsz, hogy jó élete volt veled, sok szeretetet és sok kellemes időt köszönhettek egymásnak.

De ez sajnos ugyanolyan gyász, mint egy családtag elvesztése. Nem tudod elkerülni. Sőt, éld meg, éld ki magadból. Jártam már úgy, hogy bizonyos veszteségeket megpróbáltam erőből "elengedni" mert ezt várták tőlem. Nem lehet. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az érzelmi szálat, mert azzal becsapjuk magunkat.

Tanulságos, ha nem is pont a témába vágó cikk a neten, kigóglézható "elengedés vagy meghaladás" azt hiszem a harmoneten van. Nagyon jól elmagyarázza a lényeget.

Amúgy meg részvétem a kutyusod miatt. Nekem is a szívemben élnek egykori kis jószágaim.

Ahogy az első írja. Ugyanúgy működik a gyász folyamata, mint bármely más szerettünk elvesztése esetén. Nem írtad, hogy mennyi ideje történt, de idő kell a feldolgozáshoz.

Van, akinek segít, ha befogad egy másik kutyát, de olyan is van, aki jó darabig hallani sem akar róla. Nem tudom, hogy te melyik csoportba tartozol.

Amit még tudnék javasolni, hogy csak olyanokkal beszélj a kutyád haláláról, akik megértik, mert akinek a kutya "csak egy állat", az még hülyének is néz. Az meg nagyon vacak érzés, amikor elvitatják az ember gyászát és még rúgnak is egyet rajta.