Az amerikai akita és az (japán) akita inu között van különbség makacsságban? Állítólag az amerikai egy picit könnyebb eset.

Minden kutya alapvetően megérdemli a figyelmet, gondoskodást, nevelést.

Egy 2 éves amerikai akitám van meg egy foxi keverékem. Rendszeresen összejárunk sétálni meg játszani egy inuval.

Itthon rengeteget foglalkozunk a kutyáinkkal, a párom itthonról is tud dolgozni stb. Egy gyerek neveléséhez tudnám hasonlítani (hangsúly a nevelésen). Nem tartom makacsabbnak az akitát, mint a foxit.

Viszont az ismerős inu borzalmasan el van hanyagolva. Körülbelül csak táplálják és ennyi meg néha velünk sétál.

Borzasztóan a "gazdája" fejére van nőve, de azt látom, hogy jót tesu neki az én kutyáim társasága.

Úgy gondolom, hogy egyéniség és egyéniség közt sok a különbség, nem tudom kijelenteni egyöntetűen, hogy minden amerikai akita könnyebb eset lenne.

Viszont következetes nevelés, törődés, fárasztás stb mellett abszolút kezelhető és nagyon szerethető. Arról az inuról, akiről fentebb írtam, az a véleményem, hogy ő is képes lenne sok dologra, ha megfelelően foglalkoznának vele.

Vannak könnyebb és nehezebb esetek, de talán azt mondanám, hogy az akita, mint fajta (japán és amerikai is ), egy olyan temperamentumú állat, hogy nagyon megbosszulhatja magát ,ha nincs megfelelően foglalkoztatva, mint pl egy goldinál.

Az akita japán kutya, nincs 'amerikai' csak ott tenyésztett

Az inu is csak kutyát jelent, elég wikin utána nézni