Ló és lovas kapcsolatához fűződő gondolatokat írnátok?

Nekem mindig egy megnyugvás kimenni a lovamhoz, ott tudok teljesen kikapcsolni és lenyugodni. Nem mondom, hogy olyan mintha a barátom lenne, mert ez másabb érzés annál, de biztos hogy jó hatással van rám.

Ha valami nehezebbet sikerül egyedül megtanítani neki az pedig mindig büszkeséggel tölt el.

Ha néha-napján látszólag ok nélkül “bunkózik” velem akkor az kicsit olyan érzés, mintha elárult volna. Mindent megadok neki, foglalkozom vele, szeretem és mégis ellenem fordul. (Nyilván nem direkt bunkó, mindennek megvan a maga oka, amire előbb-utóbb rájövök, de akkor-ott nagyon rosszul tud esni, ha ellenem fordul.)

Ez így elég kusza lett, de remélem segítettem valamennyit. :D