Lovasok, mélyponton vagyok, szerintetek mit tehetnék?

18 éves vagyok, már több éve lovagolok kb 6-7 éve, heti 2szer. Nagyon sokszor váltottam lovardát, és ott mindig mindent elölről kellett kezdenem. (Most úgy érzem jó helyen vagyok, bár vannak itt is esések.) Eddig kb 8-9szer estem. Szerintetek? Kicsit sok, nem? A lényeg, hogy már eléggé el vagyok keseredve ez miatt. Hogy lehet nem való nekem a lovaglás.. 1 évben esek kb 3szor, mások meg 3 évente 1szer. (még a nálam fiatalabbak is) És nem azért mert ők egy nyugodtabb, automata lovon mennek, és én egy sárkányon. (Inkább a 2 között.) Leginkább azért mert bakol a ló, vagy épp megijed, elvesztem az egyensúlyom vagy a kontrollt, ilyesmik. Elég gáz, nem? Mármint ennyi év lovaglás után már fent kéne maradnom az ilyen helyzetekben. És mégsem. És nem is az van bennem, hogy félek a lótól vagy a lovaglástól, mert ugyanúgy visszaülök meg megcsinálok mindent. Hanem inkább csalódott vagyok magamban, hogy hogy lehetek ennyire béna. Meg néha a lóban is. (Pl egy lóval tök összeszoktam már, és rendesebb vagyok, puha kézzel próbálok lovagolni, erre konkrétan kicseszik velem, pedig nem ilyen szokott lenni.)

És ehhez még hozzájönnek a túlféltő szülők, akik minden esésnél kiakadnak. (És nem is nagyon örülnek, hogy lovagolok.) Ezzel sem tudom mit kezdhetnék.. Plusz még az, hogy magamban tartom az ilyen tüskéket és sorra emészt fel.

Valami tanács ezek ellen? Mit tehetnék? Szünet jót tenne? Vagy hagyjak fel vele végleg? Vagy többször kéne járnom, hogy fejlődjek? Vagy váltsak megint lovardát? (Ezt azért nem szeretném annyira mert már lassan 19 vagyok és megint mindent kezdhetnék elölről.)

Egyébként abbahagyni sem szeretném, úgy érzem ez a sportom, nem tudnék mást csinálni (főleg nem szenvedéllyel, mindig visszavágynék a lóra, hiányozna).

Bocsi ha hosszúra sikeredett, de most jól esett kiönteni a lelkem.😅