Lovasok, miben hisztek jobban? Az erőszakos tanításban (verés, sarkantyú stb.), vagy inkább a kedvesebb, türelmesebb módszereket alkalmazzátok?

Nem vagyok lovas, de sokat jártam anno táborokba és lovagoltam. Egyik módszer sem jó! Valahol a kettő között, de semmiképp sem a durvább felé billenjen a mérleg.

Sok függött a ló személyiségétől is, volt amelyiket kicsit jobban kellett nevelni, de amikor láttam hogy a "kedves" oktatóm futószáron hajtja a lovat miközben ostorral csapkodja, mert "rosszul viselkedett", hát azt hittem elájulok.

Kettő között.

Ha valamit jól csinál akkor abbahagyom a feladat kéréset, leveszem róla a nyomást és megdícsérem.

Ha valami rosszat csinál, akkor attól függ mit csinál.

Ha a pályán nyereg alatt akaratoskodik akkor nem verem meg, hanem olyat kérek tőle, ami neki kényelmetlen, pl. rengeteg picike kör, vagy sok sok hátralépés.

Ha esetleg nem akar megcsinálni egy feladatot akkor erősítem, a segítségeket, ha hangra nem reagál, akkor testsúly, aztán csizma finoman, ha még mimdig nem akkor a sarkantyúval erősebben hozzá nyúlok, ha még mindig nem akkor pálca vagy mi pl. westernben szár végével meglegyintjük a farát. Tehát én a fokozatosság elvét követem.

Tehát ha valamit jól csinál akkor dícséret, ha valamit nem akar akkor erősödő segítségek, ha valamit másképp akar mert azt gondolja ő a főnök akkor az ő döntését kellemetlenné teszem, hogy ne akarja azt tenni, hisz sokkal kényelmesebb amit én akarok.

"erőszakos tanításban (verés, sarkantyú stb."

Nem egy robotot programozunk munkára, hanem egy élőlénnyel, egy lóval bánunk, ő dolgozik nekünk.

De a #3-as is jól beszél.

Én a "visszütést" vagy akármilyen erőkofejtést akkor javasolnék, ha bánt téged. A rossz kutyáknál is ugyan így van. Az állatok a természetben is, ha a vezérrel nem úgy viselkednek ahogy kéne, a vezér figyelmezteti morgással, ami a mi esetünkben egy hangos szó. Ha megsebesít nyugodtan vágj oda neki úgy hogy azért komoly baja ne legyen csak érezze hogy nem jól cselekedett. Hallottam pl olyat hogy volt egy nagytestű kutya aki kimarta folyton a gazdája vállát, azthiszem nemetjuhasz volt. Az előző gazdája nem nevelte meg ezért "elvadult". Az új gazda megfegxelmezte. Ha látta hogy ugrani készül hogy harapjon, csak belerugott térddel. A kutya még 3x próbálta harapni, utána megnevelődött. Ismerem a személyt, a kutya mára normális, bújós, és NEM él rettegésben csak mert kapott párat a hülyesége miatt. Lelkileg egészséges maradt. Mondjuk egy madárral vagy hörcsöggel ezt a módszert nem lehet alkalmazni. Szeirntem a lóval is működne, de NE rendszeresen bántsd, ne is akkor ha elront egy feladatot, csak akkor ha megsebesít, mert te vagy a vezér, nem szabad bántania téged. Az állatok nem kisgyerekek akiknek elég egy ejnye bejnye.

Elég pl a farkasokrol egy dokumentum filmet megnézni, láthatjátok hogyha valaki az alfát nem úgy kezeli az azért kap. Ennek ellenére összetartóak, szeretik egymást. Állat + gazda között sincs másképp, az állat ha megtámadja a vezért azaz téged, te vissza adod és rá kell jönnie hogy hülyeséget csinál, nem fogja többet.

DE!!

Minden állat nevelésében fontos szerepe van a szeretetnek.

De nem kell a babusgatást túlzásba vinni, csak ha már elég szoros lett a kapcsolatotok.

Kb leírtad a két végletet. A sarkantyú egy lovaglást segítő eszköz, amivel finomítani/pontosítani lehet a csizma segítségeket. Az mellékes, hogy mások erőszakoskodásra használják, de amúgy nem arra való.

Aki ismeri a lovakat az tudja, hogy tutujgatással, meg csak simizéssel, nem lehet lovat nevelni. Van a természetes lókiképzés, de az se erőszakmentes, előttem már leírták. Ménesben se símogatják egymást, viszont a fokozatosság és a nyomásra engedés elvét kell követni. Ha a ló nem azt csinálja amit szeretnék, akkor számára kényelmetlen szitut teremtek. Viszont az se mindegy milyen fokban tiszteletlen a ló, illetve tényleg a ló fejében dőlt a dolog vagy más külső körülmény hatására cselekszik. Pl bakol nyereg alatt, az lehet épp túltolt takarmány miatt, rosszul illeszkedő felszerelés vagy lovashiba is.

Ha bunkózik én is az tudok lenni, nem mondom, hogy soha nem jár el a puszta kezem, de ő 600 kg én meg 60, szóval nagyon nem mindegy ki a főnök kettőnk közül.

Régen a lovakat betörték szó szerint, verték őket, míg meg nem adták magukat, azért ma már szerencsére máshol tartunk és nem 1 óra alatt kell kész lovakat kapnunk (lásd háborúban), hanem hónapok, sőt évek állnak rendelkezésre egy ló normális és az ő igényeit is figyelembe vevő képzésre.