Mit tennétek a helyemben?

Elég összetett dolog, először is köszönet annak aki végig olvassa, és megírja a véleményét az egészről.

Először is, van egy ismerősöm, akinél tavaly nyár elején jártam először hosszú idő után. Felajánlotta, hogy lovagoljam az egyik lovát, neki nincs rájuk ideje, mind a ketten jól járunk. Belementem, másnap már mentem is a pacihoz. A lóval egyetlen baj volt, kocsiban ment, nyereg alatt nem. Egyáltalán nem értette, mit kérek tőle, de kitartó munkával és megfelelő segítséggel pár héten belül össze tudtam belőle rakni valamit. Egészen október végéig lovagoltam őt, ez idő alatt nagyon megszerettem, a gazdi fel is ajánlotta, hogy vegyem meg, de nem volt pénzem rá. A tanulmányaim miatt ki kellett hagynom körülbelül másfél hónapot, ebben az időszakban rettenetesen hiányzott a ló, és egyik hétvégén, mikor elmentem, hogy meglátogassam, meg lovagoljak egyet, nem volt a helyén. Nagyon megijedtem, futottam oda a tanyán dolgozó emberkéhez, hogy hova tűnt a ló... Ő elmagyarázta, hogy 1 hete a tulaj munkatársa lovagolja, és el is akarja adni neki. Nagy lett a rémület, nagyon hozzám nőtt a ló, próbáltam összeszedni annyi pénzt rövid idő alatt, hogy megtudjam venni, mielőtt még az illető rátenné a kezét. Persze belém ötlött a kérdés, hogy ha az árát is így kapargatom össze, miből fogom kiköhögni a tartásdíjat, a kovácsot, az állatorvost... ezeket alaposan átgondolva a magam, és a ló érdekében feladtam a lehetőséget, hogy megvegyem. Sokáig semmi hír, nem mentem - tulajdonképpen itt hibáztam el a dolgot - míg végül meg nem tudtam, hogy eladta. Igazi csapásként ért. Még azon a héten el is szállították. Tudom, hol van jelenleg, gyerekeket lovagoltatnak rajta, és fenn áll a lehetőség, hogy meglátogassam, de nem akarom azt látni, mennyire jól érzi magát más lovak és emberek között. Butaságnak hangzik, de így van.

Sokáig megpróbáltam nem gondolni rá, de nem ment. Arra is gondoltam, hogy elmegyek a fickóhoz, megveszem tőle a lovat, de még most sincs pénzem, és ami azt illeti, a szüleimnek sincs, tartozni meg nem akarok senkinek. Tudom, hogy ilyen helyzetben nem sok mindent tudok tenni, de valamit szeretnék, nagyon nehéz nekem nélküle, arról nem is beszélve, hogy egész életében egy másik társával volt, aki most egyedül van, nagyon rossz állapotban (őt a tulaj nem akarja eladni, mert nála született és szereti. óvja még a széltől is, nem jut eszébe, hogy többet árt a lónak mint használ)

Csak úgy nem mehetek oda, hogy adják nekem vissza a lovat. Gondoltam arra is, hogy beszélek a tulajjal, vásárolja vissza, és én majd valamikor megveszem, ha végzek a tanulmányaimmal és elmegyek dolgozni, de így belegondolva ostobaságnak tűnik. Ti mit tennétek a helyemben?

Korrekt, segítőkész válaszokat várok, a lekezelő, bunkó stílusú, cseszegetni járó barmok kíméljenek.