Kedves lovas társaim, főként díjlovasok! Na erről mi a véleményetek?!?!?

Nem vagyok díjlovas, de felháborítónak tartom, hogy ennyire elment ez a sport is a ló mint eszköz kezelése irányába. Amúgy is kicsit paradox nekem ez az egész szájvérzős szitu, mert megfelelő összhang és segítségek esetén nem létezhet, hogy a lovak szájszöglete feltörik, vagy felszakad a nyelv, mégis bírálatot, vagy egyáltalán helyezést kaphat az, aki bár a programot lelovagolja és végrehajtja, az a lova egészségébe kerül a durva segítségek miatt. Durva segítségek? Versenyen ráadásul? A díjlovaglás nem a bizalomról, az idomításról, és az összhangról szól? Az összhang nem lehet túl jó egy vérző száj esetén, nemde? Javítsanak ki, ha tévedek, mert nem vagyok díjlovas, de nem tolódott el ez a sport is a sznobság és az eredményközpontú lókoptatás irányába?

Sztem értelmetlenné teszi a szabály bevezetését a program újralovagolhatósága. Úgy gondolom, hogy a vér egy elég intenzív tünetét mutatja a durva szárkezelésnek. Ez a véleményem.

Nem szeretnék ebben mélyen belemélyedni, de azért elmondom a véleményem dióhéjban. A ló nem egy tárgy, nem egy használati tárgy, amin átgázolhatunk az önző kis érdekeink végett. Aki valamelyest is szereti a lovát, az törődik is vele. Mindenki követ el hibát, de igyekszik azt kijavítani. Viszont...

Mondhatjuk úgy is, hogy pénzes sznoboké, meg a divatlovasoké a lovas sport. Szégyen szemre nem ló orientált a sport, hanem pénz centrikus. Undorító? Igen az! Nem csak nálunk van így, hanem külföldön, Németországban is. Tisztelet a kivételnek, mert VAN kivétel, csak nem azok, akikről most említést tettél.