Miért olyanok a Parellis lovak, mintha belennének drogozva?

Kicsit durván fogalmaztam, ezért elnézést is kérek, de néha tényleg úgy néznek ki, mintha erősen be volnának tépve. Klasszikus stílusban lovagolok, de nem vonakodom a Parellizéstől sem, amennyiben segít megoldani egy problémát, vagy rájönni arra, ha esetleg valamit rosszul csinálok. Egy valami viszont engem kifejezetten zavar. Azok a lovak, akikkel dolgoztam, vagy a lovardában, illetve kinn vannak a ménesben, legtöbbje nagyon engedelmes, és kifejezetten barátságos ló, de sosem olyan, mint aki épp abban a pillanatban akar elaludni. Ennyire belazulnak a lovak a Parellizéstől, hogy az élet halvány jele is kivesszen belőlük? Miért van ez?