Személyes tapasztalatok erről a zabláról? Megéri ilyet venni, vagy esetleg ajánlanátok jobbat?

Személyes tapasztalatok? Az én lovam is el szokott rohanni régen terepen, míg fiatal volt, és buta, naiv, tudatlan létemre hagytam, hogy rábeszéljenek, hogy tegyek a szájába egy ilyet, sőt az akkori "edzőmnek" is hagytam, hogy ezzel menjen ki vele és "idomítsa". Tudod mi lett az eredménye? A lovacska úgy oldotta meg a problémát, hogy szépen kifeszült, átejtette a hátát, ergo frankón szár fölé került, és utána két évembe telt, mire kézhez lehetett lovagolni - plastic csikózablával!

Szomorúan olvasom, hogy te is azok közé a lovasok közé tartozol, akiknek gőzük nincs a támaszkodás valódi lényegéről, és úgy oldod meg a "problémát", hogy egy hamis keretbe kényszeríted azt a szerencsétlen állatot, mert úgy szépen "kereken megy", és könnyebb megfogni. Hadd magyarázzak el valamit a támaszkodásról. A támaszkodás egy EREDMÉNY! A következő a "képlete": lendület->elengedettség->összeszedettség/támaszkodás.

Ha ráteszed azt a vackot, ez az egész "képlet" a visszájára fordul, de legtöbb esetben csak az utolsó része valósul meg "hamisan".

Ha a lovad elvisz terepen, az a maximális idomítottság hiánya. Otthon pályán szépen neki kell állni fokozás-rövidítést, vágta-ügetés, vágta-lépés, majd vágta-állj átmeneteket csinálni, a legapróbb segítségekkel is. Terepen elsősorban derékkal vedd fel, mert a zabla általi fék funkció olykor meg szokott szűnni. Ha nagyon tátog, akkor tegyél rá kisorrszíjat - ha nincs rajta.

Felejtsd el a keményebb zablát ilyen alkalmi váltások miatt, de egyébként is. Ha keményítesz a zablán, két következménye lehet: 1. a lovad szája betompul és válthatsz végérvényesen erre a "kínzóeszközre", vagy egy még erősebbre 2. a lovad ki fog feszülni és melózhatsz rajta jópár évet, mire újra elfogadja a zablát.

BÚÉK!