Lesz a lovassportnak még hosszútávú jövője?

Az előző nem tudom miről beszél... A lovaglás mindíg is úri sport volt, soha nem a szegény paraszt érvényesült benne.

Most az, hogy esetünkben nő a feles tartók száma a sport jövője szempontjából lényegtelen, ez közvetelnül a válság hatása, de ugye válság előtt sem volt több pénze az átlagembernek annál, hogy hobbi szinten versenyezgessen. A pénzes emberek ezután is fognak rendezni versenyeket, és tetszik vagy sem, a sport szempontjából ők a mérvadóak, mindíg is ők voltak. A másik az, hogy szomorkodhatunk a lótartók csökkenő számán, de azt se felejtsük el, hogy a rendszerváltás után a ló volt az egyetlen haszonállat, minek a száma nőtt, tehát azért vegyes a helyzet.

A lovassport jövője nem ott kezdett hanyatlani, ahol az első írta. A probléma ott kezdődött, amikor a nagy lovas helyeket, lovardákat, lovasbirtokokat provatizálták. Sőt, amikor a TSZ-ek elkezdtek bomlani.

Annak idején a TSZ-ek egy része tartott lovakat, fekeztetési állomásként is működtek, a fedmének is évente cserélődtek. Ezeken a helyeken sokszor az abszolút pénztelen, de elkötelezett lovasok lovagoltak, mert munkát adtak cserébe - ellátták, lemozgatták a lovakat, rendben tartották az istállókat, stb. A régi díjugrató versenyek nem a pénzről szóltak, hanem csapatépítő jellegük volt. A Tsz saját IFA teherautóin elszállítottuk versenyre a lovakat, ott alig volt nevezési díj, viszont pl. mindig hatalmas bográcsokban főtt az ebéd a versenyzők és kísérőik részére. Nem számított, gazdag vagy-e vagy szegény, ha jól lovagoltál, kaptál esélyt. Nálunk pl. a tsz-ben (de sok más helyen ugyanígy volt) gyakorlatilag "saját" lova volt a jobbaknak, vagyis csak az az ember lovagolta. Közben pedig a fedméneken, akikkel nem versenyeztünk, rengeteget lehetett fejlődni, tanulni.

Még sokkal jobb volt a helyzet a nagy állami ménesbirtokokon. Ott a valóban nagy nevek között felnőtt egy csomó gyerek, fiatal. A nagyok versenyeztek, nem akármilyen eredményekkel, majd a lovaik, amikor már elérték vele a csúcsot és tovább már nem tudtak volna fejlődni, lekerültek a kezdő versenyzőkhöz. A legtöbbet így lehetett tanulni: nagy tudású edzők, versenyzők mellett, az ő jól kiképzett, tapasztalt lovaikon. Ez a rendszer jó volt mindenkinek. A lovaknak is, hiszen csak egy határig voltak terhelve, utána viszont még sok éven át csinálhatták amit szerettek, amihez értettek, ifi lovasok alatt. Az ifik meg fejlődtek.

Bezárták a TSZ-eket, ménesbirtokokat, eltűntek a lehetőségek. Akkor kezdett el ismét úri sporttá válni a lovaglás, mert egyre inkább kiszorult egy tehetséges, de pénztelen réteg belőle. Az elején még csak-csak ment a dolog, sokan a tsz-ek felbomlása után potom pénzekért jutottak az általuk addig lovagolt lovakhoz és a versenyrendszer se változott azonnal. Aztán a lovasszövetség is elkezdett egyre inkább hét bőrt lenyúzni a versenyzőkről - ha kiszámoljátok, mekkora összegeket fizetünk be csak azért, hogy egyáltalán jogunk legyen lovasversenyen elindulni, döbbenetes. Licence az egyesületnek, az edzőnek, a lónak, a lovasnak, lóútlevél, már ez sem kis pénz, aztán még ott vannak az oltások, vérvizsgálat, majd oldd meg a szállítást, a verseny nevezési és startdíjait fizesd be, aztán végre eljuthatsz odáig, hogy körbemenj egy pályán. Nagyon durva. És most már legalább nincs a "14-es nyomtatvány", ha még emlékeztek, az volt a rablás netovábbja. Kezedben az oltási könyvvel és a vérvizsgálati lappal besétáltál az állatorvoshoz, aki írt egy igazolást arról, hogy van oltása és véreredménye a lovadnak. Azt már nem látta, nem is érdekelte, hogy az adott ló él-e egyáltalán, csak két papír alapján kiállított egy harmadikat. Mert ha elmentél versenyre úgy, hogy nem volt meg ez a papírod, akkor nem állhattál starthoz, hiába lobogtattad az oltási könyvet meg a vérvizsgálati lapot... Esetleg ha nagyon jó fej volt a versenyállatorvos (én jártam így) akkor megmondta, ki aznap az ügyeletes hatósági doki (mert ugye csak hatósági állatorvos adhatta ki az igazolást) és ha méltóztatott vasárnap reggel fogadni, akkor dupla pénzért kiállította az igazolást is. Szóval itt a lovassportnak nagy kerékkötője ám a bürokrácia is!!

Summa summarom: valóban arrafelé haladunk, mint valaha nagyon régen, hogy az úri középosztálytól fölfelé van lovassport, alatta nincs, csak az a baj, hogy tehetséges, szorgalmas lovasok ezrei esnek el a bizonyítási lehetőségtől ezáltal.