Most akkor hogy van ez?

Igen, mert elbizonytalanodtál. Természetes. Felismerterted mekkora felelősség kell hozzá. Nekem is így volt. Pont így. Mindennél jobban vágytam egyre, aztán amikor bejelentették, hogy lesz akkor íjj, biztos?! Nem kéne lehet. Aztán újra lett kedvem hozzá, amikor elmentünk lovat nézni. Na annál nagyobb öröm nincs, amikor keresitek egymást a lovaddal. Aztán megtalálod és elfelejted a szorongásod. Újra megjön hozzá a kedved és alig várod, már, hogy együtt élvezzétek a lovaglást és az együtt töltött időt. Aztán most így 5 év után örülök, hogy együtt vagyunk. Lefektetem és engedi, hogy ráfeküdjek vagy ráálljak. Átugorjam. És ez mindennél jobban esik, hogy annak idején nem mondtam mégse nemet. Hidd el el fog múlni... :))

Ez egyszerű: Mindenáron szeretnél egy lovat. És gondolom sokáig kérlelted szüleidet, hogy igent mondjanak. Ekkor úgy érezted elérted a célod és elment a kedved. Ha tényleg kapsz lovat, akkor mikor meglátod újra bezsongsz. Hidd el, nálam ugyanez volt táborral. : )

x) te most már nagyon gáz vagy ezzel a pökhendi stílusoddal! Vegyél vissza te nő!