Mi a különbség funkciójában?

Szia!

A kétszer vagy többször tört zablák puhábbak úgymond, ezért sokkal finomabb a hatásuk, mint egy egyszer törté - hasonlóan, mint ahogyan a vastag zablák kevésbé durva, éles hatást fejtenek ki, mint a vékonyak. A többször tört zablák ezért sokszor érzékenyebb lovak szájában figyelhetőek meg, de optimális esetben egy jól idomított lovat simán ellovagolsz kötőfékben is, vagy vastag, többször tört zablával.

A D-zablának több funkciója is van, egyrészt, mint az olív zabla, úgy ez sem képes becsípni a ló szájszegletét, és nyugodtan fekszik a ló szájában is, kíméli a szájzugot, illetőleg elvben nehezebb áthúzni a ló száján, bár az már komoly gond, ha áthúzod rajta a zablát... Továbbá átmeneti dolog a pálcás zabla felé, amely a nehezen fordítható lovaknál hasznos, hiszen oldalirányú nyomást is gyakorol a ló szájára, a D-zabla ezt kisebb mértékben teszi meg.

Merev zablából is van több féle, például az egyenes, gumis példányok az érzékeny szájú, vagy érzékenyebb fogú lovaknak jók, de vigyázni kell, mert egy idő után a gumi megkeményedik, és töredezik - ekkor cserélni kell. Azonban alapesetben a sima, törés nélküli zablák hatása durvább.

A kisorrszíjra gondolsz, ez meggátolja a lovat abban, hogy tátogjon, öltögesse a nyelvét - tüneti kezelés sokszor, az azonban tény, hogy ha egy ló tátog a zablára, vagy öltögeti a nyelvét, az gond, bár nem minden szakágban nézik olyan szigorúan, de az márpedig elég nagy gond, ha a ló esetleg elharapja a nyelvét.

A 2x tört finomabb, mint az 1x, így érzékenyebb szájú lovaknak és csikóknak megfelelőbb.

A D zabla jobban támaszt oldalról, tehát olyan lovon, amely hajlamos a sodródásra, érdemes D zablát tenni a sima csikózabla helyett (ez a hivatalos magyarázat, én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy a sodródás nem zabla kérdése, hanem lovagoltságé, így a D zablát többé-kevésbé parasztvakításnak tartom).

Minél többször tört egy zabla, annál finomabb, így a merev a legerősebb ilyen szempontból.

A szíj, amire gondolsz, a kis orrzó vagy segédorrzó, és ahogy írtad, arra szolgál, hogy ne nyissa ki a ló a száját. Elvileg minden kantáron alaptartozék. Kantármaradékokból tákolt, viharvert lovasiskolai kantárokról néha hiányzik, de ez kb. olyan, mintha az autóból kispórolnák a visszapillantó tükröt, mondván, hogy minek, az csak extra, meg lehet lenni nélküle. Igen, egy begyöpösödött, életunt iskolalovon valószínűleg lehet helyváltoztató mozgást végezni kis orrzó nélkül is, de azért legyünk már elég igényesek ahhoz, hogy egész kantárral lovagolunk, ennek pedig a kis orrzó is része.

Egyébként ha kinyitja a száját, az azért nem jó, mert a nyelve alá veheti a zablát.

Gond nélkül lehet kisorrszíj nélkül is lovagolni, western kantárakon még csak orrszíj sincs. Én is leszedtem a sajátomról a kisorrszíjat, a ló nem tátog, nem öltögeti a nyelvét, ezért felesleges, hogy azt is jól meghúzzam rajta... Ha majd versenyre megyek vele, persze, visszateszem arra az időre, annyi.

Ha a ló nyitogatja a száját, az idomítottságbeli gondokat sejtet, azonban nem egyértelmű velejárója, hogy a ló a nyelve alá kapja a zablát - az az egyik legsúlyosabb gond, mert onnantól gyakorlatilag megszűnt a szársegítség, a zabla lóra gyakorolt hatása, ami egy jól idomított lónál nem akkora tragédia, de rendszerint azoknál ez nem fordulhat elő - a ló nyelve egy bivalyerős izom, azt a ló hátáról, karizommal átlag ember le nem nyomja, az is biztos, szóval a ló megy, amerre akar, úgy, ahogyan épp akar, és majd, ha kedve szottyan, akkor esetleg reagál a testsúlyra és a csizmákra. Egy jól idomított ló persze ha valamiért meg is szűnik a támaszkodással együtt az összes kontaktus a lovas kezével, nem csinál semmi vészeset: szépen dolgozik csizmára, testsúlyra, úgy, ahogyan tették ezt annak idején a katonaságnál, vagy lovasíjászatnál, és így tovább. Egy problémás, súlyosan elrontott lónál meg ha nem eléggé profi a lovas, akkor időszerű imádkozni.