Nektek milyen tapasztalataitok vannak a kisbéri félvérrel, szerintetek milyen ló? (Ennél a kérdésemnél köszönöm de nem vagyok kíváncsi az egyedes válaszokra, hogy ne a fajtát nézd hanem a lovat mert minden ló külön személyíség, ezt most kihagynám! )

A vérmérséklete nagyban függ attól, hogy milyen lovas lovagolta be, illetve hogy milyen tapasztalatokat szerzett. Azt kell mondjam, hogy a kisbéri nem való az olyanoknak, akik megelégednek annyival hogy "megrúgom-üget, még 1-szer megrúgom vágta, satufék-állj".

Egyedet tekintve én ismerek olyan kisbérit is, aki szóra dolgozik egy szál nyakmadzaggal és olyat is, aki a szerencsétlenkedő lovasaitól 2 másodperc alatt szabadul meg (az utóbbi azóta át lett lovagolva és bár most sem kezdőknek való, de egy jó lovasnak tökéletes és nyugodt hobbylova lehet).

Szóval csak azt akarom ezzel mondani, hogy minden ló tulajdonságai visszavezethetőek a korábbi tapasztalataihoz és ettől kialakulhatnak az egyedre jellemző dolgok. De ha általánosítani akarunk, akkor a kisbéri típusosan egy olyan fajta, amelyiket könnyű elrontani a legjobb szándék mellett is.

Elég sok kisbérivel volt már dolgom, oktatni is javarészt ezekkel oktattunk, túravezető koromban is túlnyomórészt kisbérivel dolgoztunk, most is vannak kisbérijeink. Nagyon megbízható lófajta, szívós, kitartó, munkakészségük kiváló, stabil idegrendszerrel és szép mozgással vannak megáldva. Katonai hátasnak tenyésztették, s mint ilyen, rengeteget bír, türelmes, nem félős, jóindulatú és tanulékony. Az egyik kedvenc fajtám, csak pozitívat tudok róla mondani.

Aki meg azt írta, hogy fél az akadálytól, háááát.... Négy olyan kisbérink van, amelyik ment vagy még megy is ugróban, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az évek alatt hányszor ijedtek meg akadálytól... Még akkor is bevállalják, ha elbénázom és rosszul érünk oda, az meg eszükbe se jut, hogy akadálytól félni kellene... Terepen is megbízhatók, nagyon szeretem őket.