A parellizéshez muszáj megnézni a dvd-ket?

Ha nyalod a seggét, akkor aztán tuti, hogy nem fog tisztelni. Ha tiszteletlenkedik, jól meg kell verni. A ló csak ebből ért, semmi másból. A vadlovak is így állítják be a rangsort egymás közt. Rúgnak, harapnak. És nem kell érzelgősködni! Ahogy szépapáink mondták: csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! A ló okos állat, gyorsan rá fog jönni, hogy ha nem pralíroz, szarabbul jár, mint hogyha ledolgozza a napi 1-2 óráját.

A hókuszpókuszokat meg el kell felejteni. A lóidomítás nem Harry Potter, nincsen rá recept a varázskönyvben, hogy "háromszor körbekergeted a körkarámban teliholdkor, az istálló küszöbére köpsz, és elmondod a varázsszót, hogy abrakadabra, és másnap lovad tisztelni és szeretni fog, és mindent megcsinál neked". Ahhoz, hogy a ló jól működjön, egy kicsit bizony bele kell gyalogolni a lelkébe. Csak jutalmazással meg sutyorgással nem lehet lebírni, büntetni is kell, ha szemétkedik, akinek nincs hozzá gyomra, az vegyen inkább kiscicát!

Utolsó egy csöppet sarkít, de az tény, hogy olyan, hogy erőszakmentes lókiképzés nem létezik. DE ugye itt is a fokozatosság elvén alapul minden. A lónak akkor is tisztelnie kell, ha nincs parellizve. Ez egy alapvető dolognak kell legyen, hogy a lovad tiszteljen, mert ha nem, akkor innen jönnek a bajok.

Viszont észre kell venned a jelzéseket. Amikor a ló harap vagy rúg, akkor ott valami nagyon elcsúszott a kommunikációban. Ha sokat vagy együtt a lovaddal, akkor a szeme állásából is tudod már, hogy mire készül. Viszont már akkor le kell reagálni. Van mikor elég csak rászólni és tudja jól, hogy mit hibázott, de amikor már tettlegesség van, akkor is arányosan kell a ló tudomására hozni, hogy nem kívánod ezt a viselkedést.

Azt hozzá kell tenni, hogy a lovak ménesben is elrendezik egymást, de rúgás, harapás csak akkor van, ha az apróbb testjelzéseket figyelmen kívül hagyja a másik ló. Meg mi emberek nem tudunk akkorát rúgni, és harapni, mint egy 500 kilós ló, viszont nem etikus nekiesni pálcával, mert éppen nem állt arrébb.

Amúgy jó dolog a parelli, viszont a gyakorlatot itt meg kell előznie az elméleti tudásnak, tehát ismerned kell a ló etológiáját, a kommunikációját, hogy mire hogyan reagál, és csak utána gyakorlatba ültetni a tudásod.

A tisztelet alapja, hogy nyomást gyakorolsz a lóra. Ha ő reagál, és enged, akkor te is engedsz. Ha nem reagál, akkor fokozod a nyomást, akár szélsőséges mértékig, amíg el nem éred, hogy reagáljon, de amint megteszi (és megfelelően), azonnal beszünteted a nyomást.

A fontos, hogy ne ő gyakoroljon rád nyomást, és ne te engedj neki, mert ez fajul el rúgásig, harapásig a végén.

De alapesetben pont emiatt, a lovat nemigen kell jól elverni, mert az nem tisztelet, hanem megfélemlítés. Van olyan, hogy le kell neki keverni, egyet, jókor, jó helyen, de az más.

SOHA nem parelliztem és SOHA nem vertem meg nagyon lovat. Olyan volt, hogy kapott egyet, mert olyasmit csinált, amit nem kellett volna (nem munka közben, ugyanis osztom az örkényi lovastanárok gondolatát, miszerint ahol megszűnik a lovastudás, kezdődik a durvaság, biztos vagyok abban, hogy ha munka közben szegül ellen a ló, annak komoly oka van, pl. nem érti mit várok tőle stb., de ez ugye más lapra tartozik) hanem mondjuk mert szórakozott és elveszegette a lábát patkoláskor, akkor igen, előfordult, hogy kapott egyet.

A lovaim odajönnek a legelő másik végéből is, ha látják, hogy jövök. Nem kell fognom a vezetőszárat ahhoz, hogy kövessenek, megálljanak ha én is megállok stb. Ápolás, velük való foglalkozás közben készségesen úgy mozdulnak, hogy nekem a legkönnyebb legyen, gond nélkül lehet őket szerszámozni, nincs gond munka közben sem. Szeretnek és tisztelnek és ezért tudásuk és tehetségük legjavát igyekeznek adni nekem.

Meggyőződésem, hogy a tisztességes, lóhoz értő bánásmód sokkal inkább eredményre vezet, mint a durvaság, kegyetlenség! Az a ló, amelyik félelemből csinál meg valamit, soha nem lesz megbízható. Az a ló, amelyik szívből csinálja, a csillagot lehozza az égről. Tapasztalatból mondom.

"biztos vagyok abban, hogy ha munka közben szegül ellen a ló, annak komoly oka van..." - például hogy a ló inkább a zöld réten szeretne legelészni, a helyett, hogy neked pralíroz. :)

A ló nem szereti a lovaglást. És nem is elvárható tőle, hogy szeresse. Az viszont elvárható, hogy egyszer-egyszer eltűrje, hogy lovagolják. Erre legegyszerűbben úgy lehet rávenni, hogyha megértetjük vele, hogy a lovaglásnál sokkal rosszabb is történhet vele, és ha nem hagyja magát lovagolni, akkor az azonnal meg is fog történni, ezzel szemben hogyha hagyja magát, akkor még jutalmat is kap. És akkor az állat hagyni fogja magát. Ilyen egyszerű. Büntetés és jutalmazás. Önmagában egyik sem működik a másik nélkül.

Utolsó, óriási baromságot írtál! Sajnálom, ha az egészről ennyit tudsz, ennyit érzel, de még jobban sajnálom a kezed közé kerülő lovakat.

A lovak igenis SZERETNEK dolgozni, örömmel vetik alá magukat a gazdájuk akaratának. És nem, nem arra gondoltam, hogy a komoly ok olyasmi lenne, hogy inkább a zöld réten legelészne a ló. A komoly ok lehet a félelem, lehet az is, hogy nem érti a feladatot, lehet fájdalom, de még nem láttam olyan lovat, aki hobbiból szegülne ellen, pedig hidd el, láttam már pár lovat életemben.