Lovasok! Nagyot estünk, mit tegyünk?
A múlthéten elég nagyot estem a lovamról.
Ugrottunk 1,5 métert, elég régóta lovagolok már, az előző hónapban sokat szerencsétlenkedtem, állandóak voltak az ütőhibák, mindig belepiszkáltam abba amit a ló csinált, tehát az áprilisi edzések szinte mind kudarccal végződtek.
Aztán, még mikor szép idő volt kimentünk terepre, ott már minden rendben volt, valószínű, hogy erre volt nekem is meg a lónak is szükségünk.
Ezután újra ugróedzés, minden rendben volt, eljutottunk másfél méterig, minden rendben volt, a legutolsó ugrást viszont nagyon elrontottam.
A távolság rosszul jött ki, dobbantó volt az akadály előtt, és mielőtt elfordítottam volna a lovat (a rossz lépés miatt) ő megugrotta. Ez nagyon váratlanul ért, súlyjal, lendülettel hátul maradtam, az eleve sz*rul beosztott táv, a szerencsétlenség, meg úgy mindent egybevéve az első két lábával beleborultunk az akadályba, én a hátamra érkeztem, aztán egy ideig nem fogtam fel semmit.
Nagyjából az egész életem lepergett előttem, nem voltam biztos abban, hogy túlélem. Aztán arra eszméltem, hogy a pacim az orrával piszkál, neki hála annak a magsságosnak nem lett semmi baja, hívtam hozzá orvost is, ő is azt mondta nincsen gond.
Én is voltam dokinál, egy izom a hátamban megzúzódott, olcsón megúsztam a bénaságot. Azt javasolták, hogy a héten még ne üljek lóra, úgyhogy most futószárazunk a paciaimmal, karámozok velük, szóval próbálom lovaglás nélkül eleget mozgatni őket.
Viszont az esés után, hogyha meglátok egy akadályt görcsbe rándul a gyomrom. Ezelőtt is estem már, még nagyobbat is, de ilyen gondom sosem volt.
A lovaglástól magától nem félek, akár most is felülnék, de a hátam még néha fáj, viszont az ugrástól tartok.
Nem tudom, hogy ez elmúlana-e akkor, hogyha oda kerülnék, de ha valakinek van tapasztalata ezzel kapcsolatban, hogyan érdemes elkezdeni ugrani. Ne törődjek a félelemmel, és folytassam ott, ahol abbahagytam, vagy az első órákon maradjak a talajhoz közel?
Félek, hogy a saját félelmeimet a ló is megérzi, ő is bizonytalan lesz, pedig igazán nem az ő hibája volt, hogy felborultunk.
Vagy szimplán csak túlspirázom, és ha arra kerül a sor, úgyis érezni fogom?
Szóval, arra szeretném kérni az itteni lovasokat, hogy osszák meg velem a tapasztalataikat :)
Ilyen volt velem is...
De szerintem először cavaletti, aztán lehet utána egy kis x-et és ha párszor átvitted úgy, hogy minden klappolt akkor valószínű vissza fog jönni a kedved ha nem, akkor meg folytasd ezt tovább. És ne rakd magasra a mércét! Csak fokozatosan. Olyan mint mikor elkezdtél ugratni tanulni. És igen arra figyelj, hogy ha ideges vagy azt a ló is megérzi szóval csak nyugalom! Nem lesz semmi gond.
Sok sikert az ugratáshoz, és ahhoz h visszajöjjön a kedved.:D
válasza:Futószárazod hátfájás miatt? Akkor nem vagy igazi függő, mifelénk aki tud jár az ül is a lóra:DD
Ez a félemel elő szokott fordulni, igazából csinálni kell tovább, de az egyedi, hogy ki hogy küzdi le, nekem általában két alkalomig tart a dolog. A félelmedet a ló elől nem fogod tudni elrejteni, pláne ha hozzá passzol a paci és hatékony kommunikáltok, szóval max 2-3 ugrást tudsz majd csinálni alkalmanként, mielőtt a ló is ideges lesz. Persze ez egyedi, én most magamból indulok ki jobbhíján.
válasza:Szia!
Úgy csináld, ahogy az első válaszoló is mondta. Azért 150 centi már nem kis ugrás, és nem kevés tapasztalatot igényel. Ilyen magassághoz egyébként nem is szabad már dobbantót betenni (véleményem szerint), mivel dobbantóval igazán csak olyan 100-120 centiig biztonságos. Dobbantós ugrásnál a lónak sokkal jobban meg kell osztania a figyelmét, és a lovak ilyenkor leginkább a dobbantóra összpontosítanak, de 150 centihez már az ugrást is sokkal jobban be kell mérnie. És ahogy tudjuk, a lovaknak ez azért nem olyan könnyű, mint a lovasnak. Megfelelő ívben kanyarodtatok az ugrásra? Mert szerintem az is baj lehetett, hogy szűk vagy éles ívben kanyarodtatok rá az ugrásra, nem volt ideje a lónak megfelelően kivágtáznia, neked meg kiszámolni az ugrás távolságát, és korrigálni (rövidíteni vagy nyújtani a vágtát).
De ne félj az ugrástól, nekem is voltak szép kis baleseteim, de mindig visszaültem. :) Volt olyan, hogy 120 centis kőfalnak a másik oldalán a hó alatt jégtócsa volt, a ló ahogy leért megcsúszott, szépen elborultunk, és ahogy szegény kelt fel szépen átügetett rajtam (a gerincemre taposott félig, szerencsére észrevett, de a fejemen végigkopogott azért a patája...még jó, hogy kobak volt rajtam :)). Szintén téli eset, kanyarodtunk ugrásra lovammal, jégtócsa volt a hó alatt akkor is, mind a 4 lába kicsúszott oldalra (pedig nem mentünk gyorsan), és a jobb lábam a ló alatt maradt és úgy csúsztunk vagy 2 métert. Úgy bedagadt a lábszáram, hogy a csizmát alig tudták többen leoperálni rólam...akkor volt, egy telivérem, nagyon nem szeretett már ugrani (öreg volt), olyanokat csinált, hogy már elugrott, és visszavágta magát, egyszer lefejeltem a kitörőt, egyszer bukfenceztem (!) a nyakán, és az oxer mögött leültem törökülésbe :D vicces volt...jót röhögtem, egyszer meg versenyen olyan szintoxert tettek be, hogy a ló messziről meredeknek nézte, és mikor odaértünk megijedt, megállt, nekem meg a kezembe maradt a szár, és ahogy leestem, lekantároztam a lovat, az meg elkezdett kiügetni a pályáról kantár nélkül, én meg rohantam a kantárral a kezemben :D Vicces volt...sok ilyesmi történetem van, szerencsére amikor 140-150 centiket ugrottam akkor nem volt semmi komolyabb baj, amelyik lovammal akkorákat tudtam ugrani, az nem állt meg semmi előtt szerencsére :) Na mindegy, nem mesélem el azért az egész életem, csak eszembe jutottak ezek. Remélem visszajön a bizalmad az ugráshoz! És ne félj, akkor a ló is érezni fogja, hogy bizonytalan vagy, ezt sose feledd! Sok sikert! :)
válasza: válasza:Először is, köszönöm a tanácsokat, mindegyik hasznos volt számomra.
Tudom, hogy vissza kellett volna ülnöm, de mivel nem csak én estem le a lóról, hanem ő is borult velem, akkor nem tudtam megállapítani, hogy van e valami baja, mindenki azt mondta, nézessük meg először egy orvossal, illetve én sem akartam az egészségét veszélyeztetni, nekem aztán mindegy lett volna. Viszont a ló fontosabb nekem, mint a félelmeim, azt majd leküzdöm valahogy.
Azt is tudom, hogy általában látszik a lovon, hogy fáj neki, de az enyém tipikusan olyan, amelyik nem mutatja. Volt olyan, hogy összerúgtak egy lóval, ömlött a lábából a vér, de meg sem rezzent.
Az, hogy ki mennyire függő... hát, most muszáj vagyok kibírni, a szívem húz a ló hátára, de maradok a józan észnél. Nem az izomzúzódás miatt nem ülök fel rá, de nem keresem a kifogásokat :)
Az ugrás maga már eleve halálra volt ítélve, ha láttál már lépést, ami nagyon rosszul jött ki, na ez az volt. Igyekszem mindig a legjobbat kihozni az adott szituációból, most nagyon nem jött össze.
Egyébként ma már felültem egy órára, azt hittem megszakadok a vágtánál, de végigcsináltam.
Semmi gond nem volt, félelem vagy bármi ilyesmi, csupán kegyetlenül fájtak a bordáim (előző esésnél bordarepedésem volt) de végigcsináltam)
Én is össze tudtam hozni szép dolgokat, volt olyan, hogy rodeóztam a pacóval. A hevedert általában a hátukon szoktam meghúzni, kicsi vagyok ahhoz, hogy elérjem a földről, és ideadtak egy lovat, hogyha van kedvem, lovagoljam le, de elfelejtettek tájékoztatni, hogy hevederiszonyos, én meg nagy bátran meghúztam. A világból is kiugrált, mire sikerült összeszedni.
válasza:én futószáron estem le elöször de azóta a lótól is félek nem csak felülni rá,igaz meg is csípett.amugy gidrán kanca de tök bunkó
kezdő voltam teljesen és egy lovagló órán ha 5x nem ugrott meg akkor egyszer se,de nem csak velem csinálja szal :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!