Tudtok aranyos lovas verseket, idézeteket?

Régen, mikor kicsi voltam,

fellegekben lovagoltam.

Legyőztem én minden szelet,

fényparipán jártam be az eget.

Nem volt ékes nyereg a hátán,

nekem sem volt lovaglópálcám.

Tőlem lovam soha nem félt,

szájába zablát sem kért.

Napsugár-fonta sörénye éppen

elfért a két kezemben szépen.

Belekapaszkodtam, ha kellett,

ha az eső hirtelen eleredt.

Ekkor feltűnt a színes szivárvány,

csodálhattam paripám hátán.

Kedvünk szottyant? Vágtattunk alatta,

de néha lovacskám át is ugrotta.

Boldogok voltunk nyáron, télen,

úgy biz ám, még most is emlékszem.

Madarakkal versenyre keltünk,

tündérekkel jókat nevettünk.

Mikor aztán a hold felkelt,

szívünk békés álommal megtelt,

ráfeküdtünk a csillagokra,

s elaludtunk összebújva.

Pete Margit

Lóbiztató mondóka

Jaj, de sovány,

jaj, de gebe!

Eteted-e,

itatod-e?

Nem etetem,

nem itatom,

csak a fejét simogatom,

hogy megjöjjön a kedve

egy kis legelésre,

egy kis nyerítésre!

2018.

Pócsa Józsefné

Kincsem legendája

Valamikor régen volt egy csoda ló,

Kincsem nevet kapta, jó házból való.

Hű és kedvenc társa volt a Csalogány,

Egy fekete foltos, fehér macskalány.

Csodakanca volt ő, nem legyőzhető,

A világ csodálta, mindent megnyert ő!

Régebben mesélte az egyik lovas,

Versenyre készült kincsem, a "bogaras".

A ló el nem indult, hiába kérték,

Elkóborolt társát meg nem keresték.

Volt ám riadalom, a cica huncut,

Próbára tette őt, nélküle nem fut.

Folyópartot, árkot-bokrot átnéztek,

Kutatták érte az összes vidéket.

Kincsem türelmesen várta barátját,

Dorombolás nélkül nem kezdte napját.

Nagy soká előkerült a macskalány,

Hempergett is vígan barátja nyakán.

Nagy volt ám az öröm, táltos nyerített,

Indult is a derbin - nem is veszített!

Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó

ide lép, oda lép, hej hó!

Hegyen át, vízen át vágtat,

nem adom ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,

odanéz valahány csillag.

Amikor paripám táncol,

odanéz a nap is százszor.

Weöres Sándor