Egy hete rák miatt elvesztettem az imádott cicámat, akivel 12 éven át megosztottam az életem. Hogyan lehet feldolgozni a veszteséget? Borzasztóan fáj a hiánya.

Borzasztóan utálom ezt a kifejezést, hogy "feldolgozni". Nem lehet "feldolgozni". Ki kell fájnia magát jó sokáig, és majd lassan tompul a hiánya. Az segít, ha beszélsz róla, ha van olyan ember, aki meghallgatja újra és újra. Mindent csinálj úgy, ahogy jólesik neked: ha akarod, nézz róla képeket, és sírj, ha nem akarod, ne nézz. Minden érzés helyénvaló.

Szerezz be egy másik macskát!

Részvétem a cicádért, biztos nagyon aranyos volt. De gondolj arra, hogy cica években nagyon szép kort élt meg, nekem általában az 5 évet sem élték meg a cicáim... Pedig odafigyeltünk rá, hogy jó minőségű ételt egyén stb. Szóval a 12 év szép kor. Persze ez a fájdalmat nem enyhíti, de idővel könnyebb lesz. Szerintem meg kell élni a fájdalmat, én volt, hogy sírtam is, de utána mindig kicsit könnyebb lett. Sajnos az elmúlást nehéz feldolgozni még egy állat esetében is, főleg, ha ilyen sok ideig volt az életünk része, szinte családtag lett. Idővel, ha majd úgy érzed, hogy már enyhült a fájdalom, akkor pedig egy új cica is jöhet.

Nekem egyébként tavalyelőtt halt meg az egyik cicám váratlanul, az is nagyon fájt... De most, ha rágondolok, akkor már a hozzá kapcsolódó szép emlékek jutnak eszembe és nem vagyok már olyan szomorú. Szóval az idő segít...