Mi a kedvenc történeted a cicádról? Akár vicces, akár szeretetreméltó emlék amit szívesen idézel róla vissza.

Az élet része, csak nem mindegy, hogy mikor, és milyen szenvedések után, miközben esetleg megmenthető lenne. Ez a macska nem kóbor, hanem családi.

Egyébként nem is biztos, hogy igaz a történet, erősen irodalmias megfogalmazású a lengedező farkával.

11.

Én tudom, hogy igaz, és nekem ennyi elég. Az "irodalmias" fogalmazás pedig a védjegyem (tudom, ripacs vagyok, meg enyhén autisztikus, de ez van). A macska nem szenvedett. Egyszerűen megöregedett és elhunyt, ennyi. Az embereknél is van ilyen, aki csak simán lefekszik aludni és másnap már nem ébred fel. Az egyik nagyapám is így ment el, szerencsés volt ilyen téren.

Ha szenvedett volna, akkor befogatom állatvédőkkel, vagy valami egyéb profi csapattal.

Mondjuk én tudom, hogy az én hozzáállásom nem egyezik a többség véleményével, én az eutanáziát is támogatom.

Egyszer ült a macskám nagyon elgondolkodva az udvaron. A tesóm a macska háta mögött poénból azt mondta neki: -Hú!

De még csak nem is hangosan, szóval nem volt ijesztő sem. A macska mégis úgy megijedt/meglepődött,hogy helyből felugrott vagy 2 méterre,fújva,körmeit kieresztve, a tesóm fejével egymagasságba. Tesóm úgy megijedt,hogy csak na. Mindez kb 3 másodperc alatt történt, kívülről nagyon vicces volt.