8 hónapos kiscicám lépten nyomon nekem támad, orrba és fülbe harap, közben folyamatosan murrog. Most megpróbál falkavezér lenni, vagy miért csinálhatja?

tisztázzunk valamint. A macska NEM falkában élő állat, hanem magányos ragadozó. Ugye ezzel tisztában vagy? Ebből következik hogy a macskának a "falkavezér" fogalmáról gőze sincs. Bár léteznek a macskák között domináns egyedek, de meglehetősen kevés társas kapcsolatuk van.

Rövidre fogva: a kiscica azért csinálja azt amit, mert ilyen a természete. A kiscicák a testvéreikkel verekednek, így tanulják meg elejteni a zsákmányt, megvédeni magukat, stb. Mivel el lett szakítva a testvéreitől, és nincs játszópajtása, ezért jobb híján téged próbál bevonni ezekbe a játékokba. Ennek ellenére véleményem szerint ne menj bele ebbe a játékba, mert te iszod meg a levét. Te nem tudod úgy megvédeni magad, mint ahogy egy másik macska tenné. Inkább próbáld meg belevinni ilyenkor másfajta játékokba, aminek a célja a vadászat, zsákmányejtés és ölés gyakorlása. Ilyenek pl a horgászbot típusú játékok. Fontos hogy hagyd a cicát "nyerni", hagyd hogy elkapja a játékot néha, és "megölje".

Gratulálok, te lettél az Omega a falkában. Kisebb korában kellett volna megszerezned nála a tekintélyt. 8 hónaposan már lehet, hogy elkéstél.

Az Omega státszba sodródó macska rendszerint elhagyja a falkát, inkább egyedül boldogul. Nem tudom, ez embereknél hogy megy :)

Örömhír: maradhatsz.

Itten az olvasható, hogy ha farkasszemet (jelen esetben ugye, macskaszemet) nézel a macskával, és valamilyen csoda folytán győzöl, akkor némi tekintélyre teszel szert nála. Talán még az Omega státuszodból is kivergődöl pusztán ezzel a Jedi trükkel:

[link]

Először csak poénosnak vettem azt a cikket, amit linkeltem, de megvilágít három jelenséget, amit a macskánknál tapasztaltam, és eddig nem értettem:

- velem nem játszik, még ha provokálom sem,

- más családtagokat összenyal távozáskor, de elfordítja a fejét, amikor az én orrom jönne sorra,

- mások sosem simogathatják, csak hozzám jár simiért.

A magyarázat ott van a cikkben: a domináns macska anyáskodik az alárendelje felett. Azaz: odacsap ha kell, viszont szép tisztára nyalja, mint egy kölyköt.

Az alárendelt macska ennek épp ellenkezőjét teszi: kerüli a konfliktust, és igényli a simogatást (azaz nyalogatás emberi változatát)

Mindhárom nálunk megfigyelt jelenség azt fejezi ki, hogy a macskánk engem a főnökének tekint (egyszer megvertem farkasszemet nézésben is, 2:1-re), míg mindenki mást az alattvalójának :)