A macska tényleg tudja, mi a különbség a gazdi meg a játékszer között?

Egy időben a cicus nagyon rászokott, hogy a karom köré csavarja magát, és beleharap a csuklómba. Persze, nem úgy, hogy fájjon, és legtöbbször a ruhám ujjába harapott, de ahogy belelendült a játékba, durvulni kezdett, és persze lerázni nem lehetett egykönnyen (ha fel akartam kelni mellőle, rögtön rám akaszkodott).

Itt döntöttem el, hogy kell neki valami, amin durvulhat úgy, hogy közben velem játszik: a karom köré tekertem egy pléd sarkát. Na, azt nyúzhatta tíz körömmel, minden foggal, mert nekem nem fájt, az anyag meg bírta a strapát. Persze, nem azonnal szokott rá, az elején mindig megdicsértem, ha a karom helyett a plédnek esett neki.

Egy ideje már nem azonnal a karomra veti rá magát, hanem, időt hagy, hogy, hogy rájöjjek, őkelme játszani akar. Lefekszik mellettem, egyik mancsát a karomra teszi, és bámul, dorombol, amit el tudtok képzelni, néha úgy helyezkedik, hogy a mellső mancsaival gyakorlatilag átfoghassa a karom, de csak finoman. Hagyja, hogy simogassam, sőt, szereti is, ha játék közben néha simogatom a buksiját, a karomra pedig már csak akkor vadul, ha látja körülötte azt a bizonyos plédet, anélkül csak jelzésértékű a "támadás" - behúzott karmokkal, fogak nélkül. Tényleg ilyen jól nevelhető egy macska?