Két kérdésem is lenne?

Mindenkinek joga van a véleményéhez de ne akard nekem megmondani h milyen jó a cicának, ha elkaphat a macska AIDS-től elkezdve a mindenfélén át bármit!!! más macskáktól. H milyen jó neki ha verekedhet, hogy milyen jó neki az esőben ázni, amíg haza nem érek, h milyen kellemes élmény lehet az út közepén kidőlt béllel meredni a semmibe üveges szemekkel.

Az enyémek ketten vannak, BENT. És csak bent. Hámmal sétálunk, az egyik nem szeret sétálni amúgy sem... Egymást kergetik és vadásznak is...bogarakra. Bár nem tudják elmondani nem tűnnek boldogtalannak. ÉS: most jön a persze de nem is tapasztalták maszlag! Hát tudod mit?! Én sem tapasztaltam milyen lehet egy miami parti házban lakni pedig gyanítom h sokkal jobb mint panelban... Mint ahogy azt is gyanítom, h a macskáim örülhetnek h befogadtam őket! Az egyik 4 hetes volt mikor hozzámkerült NOVEMBERBEN, anyja sehol, ott fagyott volna meg a bokrok alatt. És most szegénykémnek van tesója, ágyikója, minden nap kapja a prémium kajákat, ejj de rossz az élet! Az ember is akkor érzi magát a legjobban ha körbe utazhatja a világot, mégis örülünk ha BIZTONSÁGOS lakhelyünkön élhetünk, ahol van fűtés.

Ja nekem meg az a véleményem h a macskákat hagyni kóborolni totálisan felelőtlen és elítélendő. Bármi baja lehet, ellophatja a szomszéd csirkéit, odaszarik más kertjébe, lelopja a ruhákat a szárítóról, összemancsnyomozzák mások autóját, összetűzésbe kerülhet mások kutyájával, és még sorolhatnám. Ha annyira ki akarjuk engedni a macskát építsünk macskabiztos kerítést, h ne csak neki legyen jó, hanem másnak se legyen rossz.

Erről ennyit.

ma 11:22

Na itt az ideje hogy a te fejecskédben is kicsit rendet tegyünk.

1. Egy benti macska nem fogja magát kevesebbnek érezni azért mert nem mehet ki, pontosan azért amit te is leírtál: mert fingja sincs hogy milyen a kinti lét, márpedig amiről nem tudunk, az nem is hiányzik. De csak hogy azért rá is cáfoljak ám arra az állításodra, miszerint CSAK azért nem akarnak kimenni, mert nem ismerik a kinti létet: 2 cicánkat kb 10 hetes koruktól fogva vittük hámmal sétálni. Minden nap. Egyik nap az egyik fogta magát, és nem akart jönni. Kinyitottam az ajtót, befutott a nappaliba. Utánamentem, rátettem a hámot, kivittem, elkezdett üvölteni, kiugrott a kezemből és sírva kaparta a bejárati ajtót. Így ment napokon keresztül. Aztán már csak heti 1x próbálkoztunk. Nem akart jönni. 1x-1x végül levittük, ült nézelődött 10-20 percet, majd elindult hazafelé. Tehát jól tudja ő hogy milyen a kinti lét, és mégis SAJÁT DÖNTÉSÉBŐL nem akar kimenni.

2.Az égvilágon senki nem hiszi azt hogy egy plüssegeret zsákmányállatnak tekint, csak a komplett hülyék. Aki ebben a témában etiológiai kutatást indít, az szintén komplett hülye...

3. Érdekes egyébként hogy a menhelyesek (akiknek naponta többszáz macskával van dolguk, úgy ismerik őket mint a tenyerüket, hisz az a hivatásuk, hogy hozzásegítsék őket a jó élethez) 90%-a NEM AD MACSKÁT kijárósnak. Méghozzá azért nem, mert (és itt most az egyiket idézem) "Az összes olyan cica, akit kijárósnak adtunk, kivétel nélkül csúnya véget értek elég hamar. Elütötte őket a kocsi, széttépte a kutya, megmérgezte a szomszéd, vagy egyszerűen csak "nem jött haza többé". Egy se él már közülük..."

Persze nyilván ők is hülyék. Írj nekik, rakj rendet az ő fejecskéjükben is drága etilógus barátom, biztos értékelni fogják!

A mi világunk, a városok, autók, gonosz emberek, nem a macskáknak való! Számukra ez a világ közel sem természetes, hanem kifejezetten veszélyes. Lehet hogy egy farmon, valamelyik falu szélében jól elvannak, de az ország nagy részén ez a környezet nem biztosítható.

Ha láttad volna azt a kiszúrt szemű, megkínzott, halott macskát az utcán feküdni, akit én láttam, vagy azt a kinyomott szemű, és élve elásott kismacskát, akivel a c*gánygyerekek szórakoztak, vagy azt a menyhelyes kandúrt, akit puszta szórakozásból úgy fejbe rúgtak acélbetétes bakanccsal, hogy félberepedt az egész koponyája, akkor te is SZÁZSZOR IS meggondolnád hogy hagyjad-e egyedül kószálni a macskádat!