Mi baja lesz attól egy macskának ha levágják a bajuszát?

Hogy mi baja lehet, azt nem tudom, de a macska bajusza végeredményben tapintószőr.

Talán annyi, hogy nem tud annyira tájékozódni, mintha meglennének.

Olvasd el itt a tapintásról írtakat:

[link]

[link]

Éppen most figyeltem meg a cicámat. Gondolom, ti is láttátok már, hogy a cica mozgatja az orrocskáját és a bajuszát.

Ezt azért teszi, mert ingerlő szagot érez, és a bajuszával /tapintószőrzetével/ keresi a szag forrását, így tájolja be magát.

A következő pillanat már az lenne, hogy ráveti magát a szag forrására.

Az én cicámnak születése óta nincs bajsza, de ilyesmiket nem tapasztaltam... :)

De persze a normál cicáknál lehet tényleg fontos.

Bocsi, hogy hosszú lesz, de ezt a "könyvet" régebben valaki idelinkelte én ki is olvastam és tetszett. Ezt a részt idemásolom, hogy azért ha valakit érdekel a bajusz funkció akkor... :)

"Mire való a macska bajsza?

Rendszerint azt a választ kapjuk erre a kérdésre, hogy a bajuszszőr finom

érzékszerv, amely megmondja, hogy egy adott rés elég széles-e ahhoz, hogy

átférjen rajta a macska; a valóság azonban jóval bonyolultabb és érdekesebb

ennél. Nyilvánvaló tapintószervi funkciója mellett a bajusz a légáramlatok

érzékelésére is alkalmas. Sötétben a macskának szilárd testek között kell

manővereznie anélkül, hogy beléjük ütközne. A közelében lévő valamennyi

tárgy finom légörvényeket kelt, melyek alig észrevehetően megtörik az egyéb

légáramlatokat, s a macska bajsza olyan bámulatosan érzékeny, hogy képes

felfogni a légköri viszonyok legfinomabb változásait is, és ezáltal észleli a

szilárd testek helyzetét anélkül, hogy hozzájuk érne.

A bajusz rendkívül fontos – ha nem egyenesen nélkülözhetetlen – az

éjszakai vadászatkor. Ezt mutatja az alábbi megfigyelés is: az ép bajszú

macska hibátlanul öl mind napvilágnál, mind pedig a sötétben; a sérült bajszú

macska azonban csak napvilágnál tud tiszta munkát végezni – a sötétben elvéti

a gyilkos harapást, és rossz helyen mélyeszti fogát az áldozat testébe. Ezek

szerint éjszaka, amikor gyengébben lát az állat, az ép bajuszszőrök fejlett

radarrendszerként működnek. Hihetetlen gyorsasággal, a pillanat törtrésze

alatt felmérik az áldozat testének körvonalát, s a döntő harapást a nyakszirtre

irányítják. A bajuszszálak csúcsai pontosan letapogatják a zsákmány alakját,

miként a vak ember a Braille-írást, s azonnal közlik a macskával, hogy mi a

teendő. Szájában egeret cipelő macskáról készített több fényképfelvétel is

bizonyítja, hogy a bajuszszálak szinte körülfonják az egér testét, s

folyamatosan tájékoztatják az állatot a legkisebb mozgásról is, ha még életben

lenne a zsákmány. Mivel a macska természetéből adódóan főleg éjszakai

vadász, bajsza valóban nélkülözhetetlen a létfenntartáshoz.

Anatómiai szempontból a bajusz jócskán meghosszabbodott és

megerősödött szőrszálakból áll, amelyek vastagsága a rendes szőrének

kétszerese. Gyökerük a felső ajak szövetébe ágyazódik be, háromszor olyan

mélyen, mint a többi szőr, s számos idegvégződés található bennük, amelyek

jelzéseket továbbítanak a kitapintott felületről vagy a légnyomásbeli

változásról. A macska bajsza átlagosan huszonnégy szálból áll: négy

vízszintes sorban elhelyezkedő tizenkét bajuszszőr található az orr mindkét

oldalán. Mozgathatók előre, ha a macska kíváncsi, agresszív, vagy épp vizsgál

valamit; és hátra, ha meghunyászkodik, vagy szándékosan kerüli valaminek az

érintését. A felső két sor az alsó kettőtől függetlenül mozgatható, a legerősebb

szálak pedig a második és a harmadik sorban találhatók.

Szaknyelven a bajuszszőrt vibrissá-nak nevezik, s a macska testének egyéb

tájékain is számos hasonló megerősödött szőrszál található: a pofán és a szem

felett, az állon és – bármily meglepő – a mellső lábszárak hátoldalán.

Valamennyi kifinomult mozgásérzékelő készülék, de mind közül a hosszú

bajuszszőrök a legfontosabbak."