A ti cicátok milyen idős korában került hozzátok, és akkor milyen gyorsan szoktátok meg egymást?

Szerintem függ attól, honnan hoztátok.

Ha olyan helyről, ahol az emberek szeretgették és esetleg idegen emberek is kézbe vették már, akkor viszonylag hamar. Az is jó kezdet lehet, hogy nem idegen neki a lakás, úgy értem, hogy nem kerti cica. Ha okos, szépen meg tudja feleltetni a ti lakásotokat az előzőnek. (A cicánk egy hétig volt már kölcsönmacska, bámulatosan gyorsan hozzászokott az új helyhez, mert ugyanúgy használta az összes szobát, mint nálunk is.)

Azt nem mondom, hogy nem fog elbújni, a mienk is bemászott a szekrény mögé, de aztán ki is jött, mert nagyon izginek találta az új helyet és hajtotta a kíváncsisága.

A lényeg, hogy első alkalommal nem kell sokat nyúzni, egy kis játékkal, simivel, jutalomfalattal el lehet nyerni a szimpátiáját.

Meg kell várni, míg magától jön elő.

Azt is hozzáteszem, hogy a néni, akitől hoztuk, mondta, hogy valószínűleg fog sírni a cica. Hát nem sírt. Szóval ti se lepődjetek meg, ha hiányolni fogja a testvérkéit.

Ha elhoztok valami anyacica vagy testvércicaszagú játékot vagy rongyocskát, az növeli a biztonságérzetét.

Pontos időt persze nem lehet mondani. Nem tudni, milyen a személyisége. De lehet azon segíteni, hogy ne élje meg olyan nagy stressznek az új családhoz való költözést.

Az másik dolog, hogy mikor nyeritek el egy cica bizalmát. Ez számomra is ingoványos talaj. Azt mondanám rá, hogy hetek.