Mekkora nagy lelki trauma egy anyamacskának amikor elszakítják tőle a kicsinyeit?

A szembeszorszéd mikor kiskutyák születnek (Mindkét szülő fajTAtiszta németjuhász , Tk-k nincsen , hivatalosan keverékek , no de nem ez e lényeg) Évente 2 ellik a szukájuk, 3 hetes korukig "hirdeti" őket, az ablakba ragaszt egy cetlit, hogy ingyen elvihetők , aztán ha van akiknek kell annyit meghagy a többit 3 hetesen agyon üti!

Van az ilyen embereknek szive ?? Nincsen , azóta szukájuk valahova "eltűnt" , így nincsennek kiskutyák hál'istennek!

Én hiába téptem a számat nekik, azt mondták 'nem gondolod hogy még pénzt is adok hogy kutyának kivegyék a belsőjét' No erről ennyit ! Az a szegény szuka utánna 2 hétig elő sem jött , a cicijei tele voltak , majdnem hogy szétdurrantak :S Cicáról nem tudok véleményt mondani , csak ez a kutyás "sztorim" volt ! Azóta nem beszélek a szomszédokkal !

Én nem tudok mit tenni. Eleget téptem már a számat az ivartalanításért, és el is hoztam egyet, hogy legalább őt megmentsem (és azóta is sok örömömet lelem benne!), de szerintem feleősségteljes ember csak annyi állatot vállal, amennyiről felelősséggel tud gondoskodni, és én nem tudok tízmillió kismacskát etetni, ivartalanítani, oltani.

Én sem tudom kedvelni a barátnőm apját, különösen amióta megpróbálta elkommunizálni a macskámat, de a sajátjait meg eldobálja, pedig azok is biztosan olyan szépek lennének, mint az enyém most!

Ez itt vidék. Itt agyonütik a nősténykutyákat a második kölykölés után, mert az első után kap még egy esély, talán csak "véletlen" volt az első alom. Itt akkor is elaltatják az egyébként teljesen egészséges kutyát, ha nincs pénz beoltatni. A másik kutyát megkötik kölyökkorában, és nem oldják el, míg a három éves kutyán észre nem veszik, hogy belenőtt a húsába a lánc, mert a nyakörv drága volt. A kutya pedig nem azért olyan vad, mert veszett, hanem mert majdnem megfulladt, de feleslegesen élte túl, mert úgyis elaltatják, nem tudván semmit kezdeni a kutya nyakával és vadságával. Itt a gyerek első szava, hogy "Rohadj meg, Mackó!" (Mackó a kutya neve), a család pedig dicsérőleg nevet rajta, pedig a gyerek születéséig imádták azt a kutyát, a kutya pedig imádta a gyereket, de a felnövő gyerek egyetlen reakciója a farokcsóválva közelítő kutyára a fent említett "kedvesség" egy jól irányzott rúgás kíséretében.

Itt én nézek háromhetente szembe a buszon a megvető pillantásokkal, amikor hazahurcolom a tízkilós kutyatápot, és hallgatom a megjegyzéseket, miért kutyatáppal etetem a kutyát, ki ad ki még arra is pénzt? Nem is beszélve az ivartalanításról, amikor a kandúrom kimiskárolása után mint hülyére, úgy néztek, miért tettem.

Itt az állat fogyóeszköz, kóborol, szaporodik, éhezik, vad, a haszonért tartott kutyát sem szeretik, hanem kurta láncra kötve döglődi végig azt a rövid két évet, ami adatik neki.

Én szeretem az enyémeket, és rettenetesen fáj a szívem a többiért, de falra borsó beszélni nekik az állatok szeretetéről, amikor már a gyerek fő hobbija is a megkötött kutya verése egy hosszú bottal.

20:37esnek:

ismerős a dolog. csak az a gáz hogy nekem az öreganyám gonoszkodik az állatokkal, és szerinte azok semmit nem érnek, ugyis lesz másik :( egy macskájuk van (Móling) ha 40 kullancs nincs benne, akkor egy sem :( multkor megpróbáltam kiszedni őket de morgott és megkarmolt... 7 macskánk mellett még az ő féregtelenítését is mi oldtuk meg. Volt olyan hogy anyának az utolsó fillérje is elment arra, hogy kiivartalanítsa a 4 kandúr cicát. Aztán olyan is volt, hogy a cicám nagyon beteg lett, és anyunak az utolsó fillérje is ráment, de kifizette.

Nos ennek ellenére Móling még kiivartalanítva sem lett :/

mellesleg anya felajánlotta, hogy kifizeti azt a 7000 ftot, de nem fogadták el pffff

20:37:

Szomorú dolgokat írsz... Nem értem, miért vesznek ezek az emberek állatot magukhoz. Hiszen a kutya láncon nem őrzi a portát! Csak szenvedés neki az élet, mint ahogy szenvedés a magát agyon kölykedző anyamacskának is. Borzasztó...

Tudom, hogy vidéken sok helyen nehéz a helyzet, magam is segítettem már rühös foxinak Borsodban (bár egy évre rá így is meghalt a szerencsétlen), aki egész életét láncon élte le, de aki - mivel a kapun kívül volt megkötve - így is évente életet adott egy halálra ítélt alomnak...

Én akkor döntöttem a himalája cicák mellett, amikor a kint élő félperzsáim közül egyszerre többet is megmérgeztek "jóakaratú emberek". Akkor elhatároztam, hogy többé nem tartok állatot, csak úgy, ha szavatolni tudom a biztonságát. Nálunk ez azt jelenti többek között, hogy lakásban kell, hogy éljenek. A kölykeimet szigorúan szerződéssel adom el, és utólag is követem az életük alakulását. Volt már, hogy valamelyiknek másik gazdát kellett találni (mert allergiásak lettek rá), természetesen segítettem, és nem kértem érte mást, csak annyit, hogy az új gazda is írjon alá egy szerződést.

A kutyám menhelyi, border collie keverék, ő az udvaron lakik, de ő is családtag. Bár nem vagyok önkéntes semelyik menhelynél, de a neten folyamatosan próbálok tenni a felelőtlen állattartók ellen, többnyire szép szóval.

Sajnos a nyomorúság, a megkeseredettség is nagyban hozzájárul a jelenlegi helyzethez. Az emberek szinte már a saját életüket sem érzik elég értékesnek, nemhogy az állatét... Mégis, van egy megrendíthetetlen érv az állatbántalmazókkal szemben:

Állatot tartani senkinek sem kötelező!!!

Akinek a gondolkodásmódja megváltoztathatatlan, annak ezt az egyet kell a fejébe vésni, minden áron. Akár azon az áron is, hogy megbüntessék jó pár ezer forintra, mert Mackót láncon tartja, és rugdossa. Lehet, hogy ez Mackón már nem segít, de legalább meggondolják, vegyenek-e másik kutyát magukhoz még egyszer az életben. Ugyanez igaz a macskásokra is.