Mi az a nyitnike?

Vége van a nyárnak,

Hűvös szelek járnak,

Nagy bánata van a

Cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni,

De cipőt az árva

Sehol sem tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

Szalad a vargához,

Fűzfahegyen lakó

Varjú varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

Nem ér ő most arra,

Mert ő most a csizmát

Nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,

A bölömbikának,

Kár, kár, kár, nem ilyen

Akárki fiának!

Daru is, gólya is,

A bölömbika is,

útra kelt azóta

A búbos banka is.

Csak a cinegének

Szomorú az ének:

Nincsen cipőcskéje

Máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,

Repül gallyról gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!"

Egyre csak azt hajtja.

Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,

a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,

s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,

mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán,

mint éles fuvola.

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:

kék füttyre mindig

‘kvart’ lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!

Nyitni, de – nyitni,

de – nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!

Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.

Nyitni kék! –

fütyülök utána

s nézek az eltűnő

madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,

mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,

akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.

Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.

Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.

Ő volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:

a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék –

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!