Szerintetek ide tudnám szoktatni a gólyát?

Szezonban a gólya vadászik. Pesten nem tud vadászni. Vidéken jobban beröpül az udvarra a tanyákon, kisebb falvakban, ott néha megszokja, ha kajáltatják, de az is ritka.

De pl. ha már eszembe jutott, anno 2013-2014 táján, amikor még Saújhely-Karcag között ingáztam, többek között Tokaj felé is mentem és akkor Bodrogkeresztúron volt egy gólya, amelyik télire ott maradt. A községháza, vagy iskola (nem tudom már...) kéményén volt/van a fészek. A fészken állt, de ha nagyobb hideg vagy hó volt, akkor leszállt az udvarba a konyha előteteje alatt aludt. És az ott dolgozók etették nyesedékkel, meg a moslékkal. Meg is ette köszönettel. Télen megeszik mindent, ha itt marad.

A gólyának fészkelőhely, és vadászterület kell. A fészektől a vadászterületig megtehet néhány kilométert, de nagy távolságra nem fog ingázni, Budapesten, és a nagyvárosok belterületein azért sem fészkelnek gólyák, mert onnan már messze lenne a vadászterület.

Kelet-Magyarország kisebb településein még nem szenzáció, ha ott gólyák fészkelnek, de ott is csökkenőben van a számuk, már régen nem úgy állnak az emberek a településen fészkelő madarakhoz, fecskékhez, gólyákhoz sem mint régen, és a vadászterületük is látványosan zsugorodik.

Az állattartás a töredékére esett vissza, a szúnyogokat vegyszerezik, a fecskék pedig csak repülő legyekkel, szúnyogokkal táplálkoznak, táplálkoznának.

A fehér gólyák is bajban vannak, de az alkalmazkodó madár, képes megváltoztatni a szokásait, vagy újat tanulni, de azért szárított bogarakkal nem igen lehet maradásra bírni.

Vidéken is nagyon megváltozott az természetes környezet, eltűntek a vizes rétek, nagyon kevés a béka is, a gólya gázlómadár létére már inkább száraz területeken kénytelen vadászni, és az utóbbi jónéhány évben felvettek egy érdekes szokást.

Ahol vannak horgászvizek, csatornák, a gólyák a horgászokat keresik az emberek felé a bizalom változó, de az invazív törpeharcsákat utálják a pecások, nem úgy a gólyák. Megtanulták a módját, hogyan törjék le a törpeharcsa három szúrós uszonyát, és a vadászatuk közben arra is figyelnek, hogy repül-e valahol egy horgász által eldobott törpeharcsa, és ha az biztonságos távolságban landol, az a gólyának csemege.

Ez egy viszonylag új tudás a gólyáknál, a '80-as években még nem volt a vadászatuknak része, a törpeharcsa-les (nem volt ennyi törpeharcsa), de ma már azt is kevesen tudják, hogy a fehér gólya nem mindig volt a települések madara, valamikor a fekete rokonaikhoz hasonlóan öreg fákon fészkeltek, és azért költöztek be a településekre, mert elfogytak a nagy fák, és az akkori építési stílusban a házak kéményei felül zártak voltak, a füstkivezető nyílás oldalt volt rajtuk, a gólyáknak az megfelelt fészkelőhelynek. Miután azokat a kéményeket leváltották a felül nyitott kémények, azokon már értelemszerűen nem tudtak fészket rakni a gólyák, átköltöztek a villanyoszlopokra. Abból sajnos minden évben voltak, vannak tragédiák, sok gólya pusztul el áramütés miatt.

Az is egy tanulási folyamat eredménye, hogy egyre több gólya marad itt télen is. Igaz ez szórványos jelenség, de azok a madarak télen a hulladékokból táplálkoznak, "kukáznak", kidobott élelmet keresgélnek, és olyankor még inkább kötődnek a településekhez.

3, elég jól rálátsz a dolgokra.

Amúgy a gólya mióta eszik törpeharcsát?

"Amúgy a gólya mióta eszik törpeharcsát?"

Amióta hozzá tud jutni. Értelmezd a leírtakat, nem a vízből halássza ki a törpeharcsát, tanult viselkedése, ami nyilván megfigyelésekre épül, és az ember is közreműködik.

Itt még szerencsére nem ritka madár a fehér gólya, bár érzékelhetően fogynak, vannak üresen maradó fészkek, és az újak száma sem gyarapodik feltűnően, de ez más téma.

Én is etettem már gólyákat törpeharcsával, meg sok másik pecás is. Ez történhet akár úgy is, hogy csak azért fogok néhány törpeharcsát, mert ott van a közelben egy gólya, egyébként olyan csalival horgásznék, amit a törpe nem tud bekapni.

Ennewk a szokásnak ott lehet a kezdete, hogy valamikor a gólyák összekapcsolták, hogy a fűben talált táplálék összefüggésben áll azzal, hogy ott emberek tartózkodtak, esetlég még tartózkodnak is.

Nyilván, tudjuk, hogy az utóbbi időkben már szó szerint tiltják azt, hogy parton szétszórva ott hagyjuk a kifogott törpeharcsát, de a visszaengedését is tiltják.

Azt meg mi is látjuk, hogy menyi állat van, amelyik "rájár" a törpeharcsára, akár még úgy is, hogy a közelben emberek vannak.

Ahol én horgászom, egy kis csatorna. Több kilométer hosszú, esetenként alig van ott ember, mások vannak elég sokan.

Amikor kevesen lézengünk ott, olyankor látványos igazán, hogy a gólyák a közelben szállnak le. Lépdelnek, vadásznak, nem tétlenül várakoznak, de közben figyelnek. Ez olyan szinten is történhet, hogy amikor törpeharcsa van a horgon, a gólya már egyértelműen a horgászra néz. Repül a törpeharcsa, szemmel leköveti, és rálibben. Nem ez a legszebb, hanem az, ahogy azt előkészíti magának.

Ha megnyugtatónak gondolja a távolságot, ott helyben nekilát, ha zavarja az ember közelsége, néhány méterrel távolabb röppen.

Az egyik szúrós uszonyánál ráfog a törpeharcsára, egy gyors, csapásszerű fejmozdulattal letöri a szúrós uszonyt, és azt megismétli, ha szükséges. Ami még érdekes, hogy sokszor elővigyázatosságból is levágjuk a törpeharcsa szúrós uszonyait, úgy kapja meg a gólya, és olyankor nem is keresi, hogy hol van a szúrós rész, egy pillanat alatt lenyeli.

Nehéz azt felmérni, hogy az ember milyen szinten nyomult be a természetbe, és nem gondolom, hogy a gólyák éhen halnának az ember nélkül, de az is egy megfigyelés, hogy egyre több vad állat merészkedik közel az emberhez, és nem barátkozni akar, csak enni.

Az egér a településeken nem egy kedvelt rágcsáló.

Kint a vízparton, ha mozog a fű , és kidugja az orrát egy pirókegér, azt inkább csodálni szoktuk. Félénk, ugyanakkor bátor rágcsálók, néhány találkozás után, ha nyugodtan viselkedünk, egészen közel merészkednek. Néhány éve egy süldő róka volt visszatérő vendég a horgászatokon, az is a törpeharcsát várta, és hasonló volt a taktikája, mint a gólyának: figyelt, és ha repült a törpeharcsa, azt lekövette, felkapta... a különbség az volt, hogy a róka elvonult vele.

A gólyára visszatérve, tudok kellemetlen példát is a tanulékonyságára, az udvaron szaladgáló naposcsibék is zsákmányt, élelmet jelentenek a gólya számára

#7:

Egyáltalán nem kár. Ha te utálod olvasni a "rizsát", az már legyen a te bajod. Senki nem kényszerít rá.