Anyósotok szerint mi mindent csináltok rosszul?

Nem a megfelelő módon öltözködöm, szerinte kiskosztümben kellene járnom, mert ÉRTELMISÉGI vagyok, illetve drága, márkajelzéseket villogató ruhákban, hogy mások ne gondoljanak csórónak :D

Amit nem tud megemészteni, az a munkám. Nyelvész vagyok, dolgozom egyetemi oktatásban, cégeknek és mellette most csinálom a doktorimat is. Konkrétan az óráimat kell megtartanom személyesen, a többi home office. Anyós szerint folyton otthon ülök, nem csinálok semmit. Mindemellett gáz, hogy 30 vagyok és nincs jogsim, ezt úgy hogy a családunk szegény volt és nem tudtak volna nekem jogsit fizetni, autó sem volt soha a családomban, szüleimnek sincs jogsija. Most meg felesleges lenne, mert busszal hamarabb érek be melóba, illetve tartani sem tudnánk hol az autót.

Ja és szerinte terrorban tartom szegény páromat, mert neki is ugyanúgy kell takarítania, mint nekem. Ha a fia megemlíti futólag hogy pl. mosogatott, anyós egyből rákezdi, hogy mert én mit csinálok épp? Mintha csak az én dolgom lenne a háztartás és a párom nem gyártana mosatlant, szennyest, koszt ugyanúgy.

Ilyen apró dolgokba, mint a kaja kavargatása, nem tud belekötni, mert nem látja ahogy csinálom, nem lakunk együtt szerencsére. Amikor néha felugrik, szokása hogy valami random tárgyat megfog és arrébb tesz, mintha nem lenne a helyén, de én reflexből megfogom és visszateszem az eredeti helyére, amin fintorog. De szemtől-szembe szólni nem mer, csak másoktól hallom vissza hogy miért vagyok éppen szar (legutóbb nem voltam szépen kiöltözve és csak teával tudtam megkínálni, amikor random beugrott minden előzmény nélkül, én meg épp takarítottam).

Az ilyen kérdéseknél teszem össze a kezem, hála istennek az étrendemen kívül másért nem kritizál.

Én meg azért, hogy van munkám, családom, életem, és nem az az egyetlen kielégülésem, hogy kamukérdésket írogatok ki a gyakorira egész nap :)

Hála a jó égnek, házasság nem lett belőle, csak élettársi viszony. Amibe persze anyuka belebetegedett, és onnantól, hogy a kicsi fia hozzám költözött:

- rosszul töröm fel a tojást,

- tisztaságmániás vagyok (mert feltakarítottam az általa ripityára tört 'majd én megmutatom, ha már anyádtól nem tanultad meg' tojásból a földre folyt, majd szétkent fehérjét,

- direkt rossz helyen van a csengő, hogy ő ne érje fel (albérletben aztán pont erre volt kapacitásom, hogy a csengőt szerelgessem. Amúgy simán csak nem találta :D),

- milyen szar helyen lakom, mekkora csicskák a szomszédok, mert merték megjegyezni, hogy a masszív fém kapu kulcscsomóval való verdesése helyett inkább talán telefonáljon már be a fiának, hátha beengedjük, vagy csengegssen...

- nem csinálok semmit (home office),

- fölöslegesen töltöm az időm egyetemmel,

- nem így kell vadat főzni (nem vagyok egy konyhatündér, de speciel a szarvasom igenis nagyon ott van. Családi recept, vadász rokon lövi az állatot. Brutális ünnepi lakoma, teljes nap a konyhában, de megéri. Ezt fikázta úgy, hogy amúgy sosem evett vadat.)

Hála a jó égnek, a férjem családja nagyon intelligens és elfogadó, velük ilyen sosem volt.

Az én anyósom semmit nem kritizál. Nekem anyám ilyen. Passzív agresszív.

Én se jó irányba keverem a rántást, és ha meglátja hogy megsertodtem ezen akkor megkérdezi hogy mivan drágaságom? Jajj úgy szeretlek.

Aha ....