Ennyire nem érdekli, nem kíváncsi az unokáira, létezik?

Ne bánkodj ezen ő nem tipikus nagymama.

Sajnos nem.mindenkinek jut tipikus nagymama,a gyerekeimnek sem jutott ilyen,anyukám nem olyan nagymama lett,nekem olyan nagymamám voltak ,sőt barátaimnak is olyan jutott tipikus nagymama aki szívesen segített mindig fiataloknak,

Jó sok ideig fájt hogy a gyerekeimnek nem olyan nagymama jutott aki szívesen vigyázott volna gyerekekre alkalmanként,stb.

Van.

De néktek sem esne ám le az arany gyűrű az ujjatokról, ha ti mennetek latogatni....

Persze, van ilyen, nyilván meg lehet érteni, el kell fogadni.

Én csak a gyerekeket sajnálom ilyenkor, mert a nagyszülőket nem pótolhatja semmi, senki.

Nem az a lényeg, hogy a szülők "le akarják passzolni" a gyerekeket a nagyszülőknek, hanem az, hogy jó esetben a nagyszülő-unoka közt különleges kapcsolat van. Én rajongtam a nagyszüleimért, és ők is értem. Nagyapám felültetett a lóra, éjjel felkeltett, hogy menjek ki az istállóba, mert most születik a kiscsikó, kiásta nekem a szőlőben az édesgyökeret a földből, hogy kóstoljam meg, milyen finom.

Nagymamámtól tanultam sütni, még ovis voltam, mikor együtt csináltuk a linzert, nem zavarta őt, hogy mindent összelisztezek a konyhában. Ha a kertben kapáltunk, nem volt rest hajnalban még előbb kimenni, és elrejteni a paradicsomtövek mellett egy-egy tejkaramellát, hogy amikor a kis kapámmal ott szerencsétlenkedek kapálás címén, megtaláljam és örüljek.

A mindenük voltam, de tényleg.

Nekem a szüleim meghaltak már régen, de szerencsére anyósom és apósom nagyon jó nagyszülők. Mi is jóban vagyunk, de a gyerekekkel csodás kapcsolatuk van. Nagyon hálás vagyok ezért, és nem azért, mert kell nekem egy ingyen bébiszitter, hanem a gyerekek miatt.

Szóval persze, nem várható el, hogy a nagyszülő szeresse az unokáját, de nagyon-nagyon nagy veszteség, ha nem teszi.

Persze,hogy létezik.

De úgymond nem is "kötelező" unokáznia.